Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 5. szám - Gáspár György: Gálfalvi György és az Igaz Szó (1970–1989)

olvasó ember jelképeként az 1957. januári számtól kezdődően került a folyóirat fedőlapjára, majd később a címoldalra.

„...rajtunk, egykori szerkesztőkön, munkatársakon, alkalmazottakon is múlik az, nem kis mértékben, hogyan őrizzük meg ennek a korszaknak az irodalmát, s benne az Igaz Szó emlékét. Az Igaz Szó nem egyik vagy másik főszerkesztő, avagy a kommunista párt lapja volt, hanem igenis a romániai magyar írók folyóirata volt elsősorban, és ők ezt komolyan vették - írta egy visszaemlékezésében Kuti Márta, a lap egykori korrektora, később tördelő- és olvasó- szerkesztője.1

Gálfalvi György sorsának alakulásához, az Igaz Szóhoz kerüléséhez nem kis mértékben járult hozzá, hogy 1969 szeptemberében összehívtak egy konferenciát Bukarestben, ahol a romániai magyar írók megvitatták a romániai magyar irodalmi lapok helyzetét. Ide - mint a fiatalabb korosztály képviselőit - meghívták az Ifjúmunkás szerkesztőit is. A konferencián Gálfalvi György - nem hazudtolva meg korábbi önmagát - felszólalása elején amolyan, a régi egyetemista időkből hozott hangnemben, Gaál Gábor Kör-ös hetykeséggel azzal nyitotta mondandóját, hogy bár személyesen nem ismeri az Utunk és az Igaz Szó főszerkesztőit, de mindazok alapján, amit a folyóiratokból olvas, úgy véli, hogy nem tisztességes emberek. Mert egészen más dolgokról van szó az irodalomban, egészen mást várnak el az olvasók stb. stb. Felszólalása végén a nagy tekintélyt élvező Méliusz József, akivel addig nem volt személyes ismeretsége, a nyilvánosság előtt látványosan megölelte. „És aztán ő is hozzászólt, és rátett egy lapáttal" - emlékszik vissza Gálfalvi György. Persze a vita nagy hullámokat kavart. Annak azután, hogy Hajdú Győző az Igaz Szó hoz hívta, az egyik indoka éppen ez a felszólalás volt: mintegy bizonyítva tágkeblűségét, gesztust akart gyakorolni a fiatalabb, reformokat követelő írógeneráció irányába. Nem volt mellékes, hogy közismert volt Gálfalvi György tekintélye kortársai, a Forrás második nemzedéke körében, írásai már korábban is figyelmet keltettek. Például elsők között ő írt 1970-ben Sütő András frissen megjelent naplóregényéről, Az anyám könnyű álmot ígértről, ami az Ifjúmunkás IM mellékletében jelent meg.

1970 májusában Marosvásárhelyen Hajdú Győző felajánlja, hogy legyen az Igaz Szó szerkesztője, amit akkor még Gálfalvi György elutasít. Főként azért, mert bár Bukarestből már el akart jönni (az Ifjúmunkás szerkesztőségében egyre több konfliktus terhelte helyzetét), de abban reménykedett, hogy Kolozsvárott, ahová a szép emlékű diákévek is kötötték, talál munkát, és főként lakást. Másrészt - mint elmondta — Marosvásárhelyhez, a szülővárosához nagyon bonyolult kapcsolat fűzte: sokáig nem szerette a várost. (Azóta ez régen megváltozott, jó ideje már nagyon szereti, sőt élete egyik legbölcsebb döntésének tartja, hogy visszaköltözött. Ennek történetét, és saját lélektani építkezését megírta 1984-ben egy szép lírai önvallomásban.)2 Harmadsorban Huszár Sándor, az akkor alakuló bukaresti hetilap, A Hét alapító főszerkesztője is hívta szerkesztőnek. Lényegében már megegyeztek, amikor Gálfalvi bátyját, Zsoltot, bár nem pályázott rá, kinevezték A Hét főszerkesztő-helyettesének, így öccse számára ez a lehetőség kútba esett.

Ebben a megváltozott helyzetben, amikor sem a Kolozsvárhoz, sem a bukaresti hetilaphoz fűződő terve nem valósult meg, továbbá még mindig hajtotta az Ifjúmunkástól

1 Kuti Márta: Két damasztszalvéta avagy: Rekviem az 50 éves Igaz Szóért. (Színkép. 2003. november 15-16.)

2 Gálfalvi György: A bennem épülő város. In: uő: Találkozásaink. Irodalmi publicisztika. (Bukarest. Kriterion Könyvkiadó. 1989.131-133. o.)

114