Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 5. szám - Bogdán László: Napok a jósirodában
Adja el, vágok közbe. Költözzön Hamburgba, a kikötőben, a vörös lámpás negyedben sok a facér hölgy. Éljen már végre, uram, gondoljon arra, már nem lehet sok ideje hátra. Köszönöm, áll fel, és kihátrál. Alacsony, vékony, lovaglócsizmás férfi érkezik. Zsoké vagyok - gombolja ki bőrzakóját és állandóan arra akarnak kényszeríteni, hogy ne nyerjen a lovam! Pedig mindenki tudja a szakmában, hogy jelenleg a müncheni istállókban lévő lovak közül Androméda a legjobb. Rábámulok. Ne hagyja magát semmire rábeszélni, maga amúgy sem zsarolható, jó neve van, oda szerződik, ahova akar, engedje futni Andromédát, nyerjen. Köszönöm uram, én is erre gondoltam. Ötven év körüli, szikár, sötét öltönyben verítékező férfi lép be. Le sem ül. Bankár vagyok — kezdi arra lennék kíváncsi, otthagyjam-e jelenlegi bankomat? Nemrég új vezérigazgatót neveztek ki, mit mondjak, nem kimondottan rajongunk egymásért, ott tesz keresztbe nekem, ahol tud. Magának jó neve van a szakmában - nyugtatom meg, és nevethetnékem támad, nem, én ezt az egészet úgyis álmodom. Döntsön, és nyugodtan hagyja ott, bármelyik német bankban elhelyezkedhet, de mehet Ciprusra is, a Karib-szigetekre... Erre gondoltam én is, köszönöm, uram. Alacsony, hajlott hátú férfi jön be, fekete ballonban, nem is néz a szembe, remeg a feje. Arra kíváncsi, mit tegyen - kezdem -, maga titkos homoszexuális. Igen - sóhajt -, rájött? Vallja be, költözzön össze a barátjával. Ez minden, amit tehet, ha boldog akar lenni. Hálálkodva hátrál ki. Húsz év körüli, piros blúzos, szoknyás nő lép be, fekete napszemüvege billeg fitos orrán. Maga utcalány - legyintek -, most gondolkozik azon, hogy otthagyja-e a fiúját, aki két éve futtatja, de rájött, kihasználja! Honnan tudja? Ez most mindegy - állok fel -, hagyja ott, menjen Münchenbe, Kölnbe, Hamburgba, keressen egy olyan halacskát, aki rajong magáért, és nem használja ki, s ha elegendő pénzt szedtek össze, akár még feleségül is elveszi. Kezét nyújtja - elhárítóan intek -, nem érinthetem meg klienseimet, magyarázom, elvörösödik, kirohan. Bejön egy ficsúr, fehér nadrágban, fehér selyemingben, karján bordó zakója. Arra kíváncsi - állok fel, már kezdem unni a mai felhozatalt -, hogy otthagyja-e barátját, aki harminc évvel idősebb, és kihasználja, ráadásul garasoskodik. Honnan tudja? Nézze uram, maga selyemfiú, az arcára van írva a műsor. Hagyja ott nyugodtan, és kezdjen új életet fiatal szeretőjével, aki rajong magáért. Vele sem fogok kezet, elmegy. Harminc év körüli, vörös hajú szépasszony jelenik meg, zöld ruhában, karján kabátkája. Arra kíváncsi - nézek gúnyosan rá -, megmondja-e tizenöt éves lányának, hogy összejött a fiújával. Igen - néz a szemembe és mosolyog -, titkolózzunk tovább vagy mondjam el? Titkolózzanak, asszonyom, így megmarad egy időre a fiúcska, ha kipakol, összevesznek a lányával, aki mindent várt magától, csak ezt nem, esetleg a fiú is lelép, és ott maradnak, mint az ujjam. Kell ez maguknak? 18
