Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 4. szám - Schiller Róbert: A forrás és a patakok

érdeklődésre számot tartó életpályába. József Attila ténykedésének tárgyalása nélkül nyilván nem lehet ismerkedni a harmincas évek magyar szubkultúrájával, és nem kevésbé fontos, hogy tisztán lássunk, hogy a költő milyen helyzetbe sodródott az illegális magyar kommunista pártnak a sztálini központból vezényelt felszámolásakor. Ilyen és hasonló, megkerülhetetlen tapasztalatokat, élményeket, belátásokat adományoz e könyv. Olyan impetusokhoz vezérel bennünket, amelyekről úgy hisszük, hogy túltettük már magunkat rajtuk. Betekintést ad eltemetett alternatívákba, vagy egy olyan radikális-demokratikus szocialista világába, mint a megint csak kevésbé ismert Szirtes Andoré.

Úgy tűnik, hogy a történelem a marginalitás esetében is megismétlődik, pontosabban legalább kétszer kerül színre, ahogy ezt az ismert jelzet hangsúlyozza. Az ellenkultúra ugyanis mindig kizökkentő jellegű a fősodorral kapcsolatban. Az e könyvben taglalt antisztálinista, útkereső, reménykedő-kétkedő, dilemmákba zuhanó magyar hagyományrész korábban azért került a peremre, mert az egykor szocialistának nevezett ideológia kiiktatta saját kereteiből, de aztán ugyanezen hagyomány a rendszerváltás után újra a marginális helyzetbe jutott, azaz megint csak nem volt rá szükség. Ismételten idegen testté vált az ideológia mérlegén: kirostáltatott. Olyan alternatívák kidolgozásának igénye csillámlott tehát ezekben a törekvésekben-próbálkozásokban, amelyeket a történelem, látjuk, tapasztaljuk, többször is a marginalitás pályáira szorított. Ezért kell olvasni e fontos könyvet, amely megmutatja a marginalitás gazdagságát, és megvilágítja/menti azt, ami az ideologikus múltértelmezés okán eltűnésre ítéltetett.

(Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2016)

105