Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 4. szám - „Esett az eső, tehát maradtunk” – Schrammel Imre keramikusművésszel Kriskó János beszélget

figurája mellé, de az ötlet végül kútba esett: a Zsolnay gyár nem vállalta a kivitelezést az én feltételeimmel. Azt mondták, le fog fagyni. Attól tartottak, ha nem alkalmazok fugákat, és a résekben télen megáll a hó, egy év alatt szétfagy az egész kompozíció. Tévedtek. Meggyőződésem, hogy nem történt volna semmi, a hó szépen kiolvadt volna a résekből anélkül, hogy a kerámiát károsította volna. De mindegy is, ha egyszer a gyár a munkát a jelzett feltételekkel nem vállalta, akkor nekem nem maradt más választásom, mint az ő feltételeik szerint elvégezni a feladatot. Végül aztán ezt a plasztikát is fel kellett szeletelnem, ami nekem Vácott is, Balassagyarmaton is problémát okozott. Kétségtelen, hogy a művet muszáj valamekkora darabokra bontani, mert másként nem lehet kiégetni. Valahol tehát el kell vágni a formát, és a vágások hálója, ami az egész felületen végigfut, függetlenné válik a formarendtől. Először nem nagyon foglalkoztatott mindez, nem is gondoltam rá, de utólag már nagyon zavart. Balassagyarmati munkámnál például már messziről látni lehet ezt a mechanikus hálót, amely felesel a mű formarendjével. Akkor kezdtem el gondolkodni a lehetséges megoldásokon, és azért is terveztem úgy a pécsi figurákat, hogy az a megoldást jelenthette volna, de a gyár végül nem járult hozzá a kivitelezéshez.- Van még egy objektum a veszteséglistáján: az egykori Vidám Park elvarázsolt kastélya.- Azt sem tudom, hogy miért tűnt el. Eléje húztak egy földszínű várkastélyt, és mögüle leszedték a kerámiát.- Legalább sikerült megmenteni?- Nem tudom, mit csináltak vele, az is lehet, hogy leverték. A lényeg az, hogy nincs meg, nyom nélkül eltűnt.- Ha az épületkerámiáit számba vesszük, akkor ott van még Herenden a Porcelánium, amelynek a sarkaira ön készítette a sárkány figurákat.- Az ötlet Turányi Gábor építésztől származik. Úgy tervezte meg a Porcelániumnak ezt a részét, hogy egy magas tüzű, keleti porcelánkemencét vett alapul. Az épület ezt a kemencét formázza nagyban. A másik oldalon Csernus Lőrinc és csapata építette meg a herendi gyárkaput. Ők beton alapanyagból készítettek egy samottutánzatot, mert nem bíztak a samott időtállóságában. Engem kértek meg, hogy a két kiálló kapubálványra tervezzek szobrokat. Sárkányokat terveztem a kapubálványokra, hiszen a porcelángyártásnak Keleten a sárkány volt a védőszentje. Eljött hozzám a herendi nőtanács delegációja, hogy változtassam meg a figurákat, mert a nők nem mernek bejönni a gyárkapun, a férfi munkatársak biztosan házisárkányjelképet fognak látni a szobrokban. Megegyeztünk, hogy angyalok lesznek a sárkányok helyén. Ugyanakkor Turányi Gábor is kérte, hogy az ő építményén is működjem közre. Akkor ajánlottam figyelmébe, hogy a szögletes keleti kemencék mindig a sarkukon vannak megvasalva, mert a belső hő olyan rettenetesen nagy nyomást gerjeszt, hogy vasalás nélkül szétvetné a sarkoknál a kemencét. így aztán az eredetileg a kapubálványokra tervezett sárkányaim ennek a nagy, kemencét idéző épületnek a sarkait védik a vasalás helyett.- Ön hogyan került kapcsolatba a herendi gyárral?- Alkalmazásban voltam Herenden. Az egész akciót úgy terveztük annak idején, hogy a gyári alkalmazottak elkészítik az épületkerámiákat, nem kérünk fel külsős szakembereket külön pénzért. Akkoriban ott dolgozott két egykori növendékem, Szekeres Károly és Tamás Ákos, és még sokan mások. Felosztottuk a munkát magunk között. Én készítettem a vázlatokat, az építészek jóváhagyták, és jóváhagyta az összes többi illetékes is. Magába a kivitelezésbe belenyúltam ugyan, de nem én készítettem a figurákat.

91