Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 1. szám - Pályi András: Álmok szirtje
- Tűz? Bennem?- Emlékszel arra a forró nyári estére? Anyaszült pucéran ültél a gyékényen, és vártad, hogy odamegyek hozzád...- Nem. Nem arra vártam, hogy megbaszol! Kikérem magamnak.- Kis csillag, kis háborgó csillag...- Mi van? Miért álltái fel?- Csak.- Ne fogdoss!- Finom pipihús.- Megőrültél? Bekulcsolod az ajtót?- Ne nyissanak már ránk.- Igazgató úr!- Jó, beszéljünk komolyan.- Már kijöttem az elvonóból. Nem iszom. Élni akarok!- Nagyon helyes.- Talpra állni. Dolgozni. Játszani. Élni.- Magyarán, kéne neked egy színészi szerződés.- Úristen, mit művelsz!- Elképzelem a riportot a megyei lapban. „Visszatért hangos ifjúkori sikerei helyszínére a..." Ki tért vissza? A kicsoda?- Senki vagyok, mi?- Ne becsüld alá magad.- Az előbb még mindenki emlékezett a Mirandolinára.- Ezt akarom látni. Hogy mi maradt a régi dögös Leából.- Mit csinálsz? Mi ez? Mit dörgölőzöl?!- Én még azért férfi vagyok, a rohadt életbe!- Könyörgök, segíts rajtam!- Szerződést nem osztogatnak könyörületből. Annak ára van.-Ára?- Látni akarlak.- Te hülye!- Nem. Ez már nem a hülye Jani, ez a színigazgató, édesem.- Kilel tőled a hideg.- Kívánlak, nem érzed?! Hát ennyire fapina lettél?- Ilyen szégyent...- Ne szipogj! Vetkőzz!- A táskás szememet nézd.- Elég!- Hogy lettél te pont most igazgató, amikor mindenkit leváltanak?- Hja, érteni kell a dörgést.- A dörgést azt érted, látom.- Gyerünk, ne húzd az időt. Úgysem mész el úgy, hogy nem történt köztünk semmi. Harminc éve sóvárgok utánad, és újra meg újra kikosarazol. Most nem hagyom.- Jani! 25
