Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 4. szám - Balázs József: Kakas; Szeder és gomba; Varjú, gőzfürdőben; Handli; Éppen olyan; Dinnyeérés; Rózsák; Bagolyszelídítő; Paradicsom; Vízimalom; Baleset; Hűség; A jó bicikli
meggyűlt a baja. Végül feladta, és megadta magát: elfogadta a családi segítséget (amire bizony itt is szükség volt), és üzemi újságíró lett. Nagy szerencséje volt: a Magyar Papír című (otthon többnyire csak világlapként aposztrofált) induló laphoz került, ahol akkor a főszerkesztő mellett ketten voltak újságírói státusban, Vathy Zsuzsa és Bella István. Az a pár esztendő, amit a csepeli szerkesztőségben töltött, mindent eldöntött: megerősítette abban, hogy megírja mindazt, amit leginkább filmben szeretett volna elmondani, de nem volt rá lehetősége, a mindennapos újságírói munka feloldotta a nagyközönséghez szólás görcsét, kedves kollégái ösztönzése, a környezet, a megszerzett rutin egyre bátrabbá tette, és míg otthon már a későbbi regényeken dolgozott, azok foglalkoztatták, az újságírói és a szépírói pálya határvonalát átlépve egyre-másra közölte szösszenetnyi tárcanovelláit. Tárcái főleg az Esti Hírlapban és a Magyar Papírban jelentek meg. A Koportossal 1975-ben történt „berobbanását" az irodalmi életbe ezek az írások előzték meg: bennük világosan felismerhető a későbbi művek egy-egy mozzanata, a hangulatok, egy-egy remek megfigyelés, helyzetek, amik az emberi természet, a jellemek legfontosabb vonásait villantják fel, a csattanók, csavarok, amik feloldják az adott történés feszültségét. A gyermekkorában, a fiatal felnőtt és a már újságírói évei alatt összegyűjtött élmények, emlékek egy-egy apró részlete jelenik meg bennük, finoman árnyaltan, a Bagolyszelídítő, a Dinnyeérés a távoli gyermekkor képeit, hangulatát, a Varjú gőzfürdőben az iparosodó vidék nyomasztó látványának, az eltűnő szántóföld, a szabad természet iránti nosztalgiának alig érezhető fájdalmát idézik. A városi magányt, a közösséggé kovácsolódás folyamatát egyetlen szárnyas körüli ténykedésben, humorral átszőve érzékelteti a Kakas. Az elfásult, környező világra érzéketlen emberről sikerült pillanatkép a Paradicsom. Egy cseppnyi érzelem minden érzelgősség nélkül a Rózsák. Az elhagyott falu iránti nosztalgia egy csipetnyi humorral ízesítve az Éppen olyan. A Balesetben nem esik szó a halálról, mégis arról szól. És befejezésül még három, számomra különösen fontos tárcáról röviden... A vastagvázas bicikli hangsúlyosan bukkan fel majd alig három év múlva a Magyarokban. Fábián András első és legfontosabb ajándéka bátyjának, aki az otthoni dolgokat kézben tartja, és aki a Fábián házaspár fiának gondját viseli a szülők németországi tartózkodása idején. A vastagvázas biciklit (vagy legalább a párját), ha jól emlékszem, még magam is láttam Vitkán. A masszív, a munkába járáshoz, a mindennapi cipekedéshez ma már szinte felmérhetetlen segítséget nyújtó kerékpár a felemelkedés, a nyomorúságból való kitörés egyik leginkább látható fokmérője volt. Megvásárlása és hazaküldése az otthoniak számára is üzenet és igazolás: érdemes volt ilyen messzire elmenni, éjt nappallá téve dolgozni, vállalni a távoliét minden kínját, hiszen íme, látható eredménye van, ugyanakkor a köszönet és az adósság megfizetésének eszköze is a család otthon maradt tagjainak. A hűség főszereplője férjem egy kedves figurája, gyermekkorának mozigépésze. Jóska már kisfiúként élt-halt a filmekért, a moziért, sokat mesélt az olajos padlójú moziteremről, ahol az ötvenes években vetített valamennyi filmet, leginkább többször is, megnézte, a szinte elviselhetetlenül rossz propagandafilmeket is, csak az volt a lényeg, hogy mozi legyen. Nagyon szeretett volna gyermekkori 36
