Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 1. szám - Pályi András: Álmok szirtje

- Tényleg.- Én?- Te, naná, hogy te! Hát nem veszed észre, hogy itt ülök ezen a kibaszott gyékényen anyaszült meztelenül, csak várom, hogy valaki rám törje az ajtót és felnyársaljon. De semmi.- Úristen! Röpülök hozzád.- Már késő, elmúlt tizenegy, bezárták a kaput. Balázs is előbb-utóbb megjön a forgatásból. Na, jó éjt, drágám.- És Saci?! Még hogy senkivel! És Sacival, vele se? Hát azt hiszed, csak a combját fogdosom a moziban? Most mi van? Mit hallgatsz? Itt vagy?- Mocorog a bébi.- Gyűlöllek.- Az jó.

2.- Lea drága, megismered a hangom?- Jesszus, Jani! Te hívsz?-Én.- Honnan tudod a számom?- Tudom.- Ez az életem első mobilja, tegnap vettem, és pont te hívsz. Itt van az asztalon, és most szólalt meg először. Egész összerázkódtam.- Hát az Imre a szakszervezettől. Tőle tudom.- Ja, nekik megadtam. Nem kellett volna.- Fontos ügyben kereslek.- Milyen rég láttalak, úristen!- Még az átkosban, mi?- Vagy tizenöt éve.- Hogy bírod a dörgést?- Péterről tudsz?- Milyen Péterről?- Ne viccelj már! A Saci öccse a férjem. Programozó. Ez most egy vadonatúj dolog, rettenetesen érti. Igazi zseni.- Magadról beszélj inkább.- Nem is tudtad, hogy férjhez mentem?- Nem tartom a kapcsolatot Sacival.- Házasok voltatok, nem? Hány évig?- Három, nem egészen. Lényegtelen.- Hát az alatt a három év alatt nem találkoztunk. De végül szegről-végről csak rokonok lettünk.- Jó szöveg.- Hagyjalak ezzel?- Inkább. Túlvagyok rajta.- Azt mondtad, magamról beszéljek, azért.

21