Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Bónis Ferenc: Emlékek Kodályról

Bónis Ferenc Emlékek Kodályról Kodály Zoltánnal, mint tanárral, az 1949/50-es tanév kezdetén találkoztam elő­ször, a Zeneakadémia kistermében tartott népzeneóráján. Ez a találkozás keveset árult el számomra nevelői nagyságából. Először is: alig lehetett hallani. Nem volt érces hangja, a teremben pedig nem volt elektromos hangosítás. A zeneakadémiai „kisterem" nem olyan „kis terem", mint nevéből gondolhatnánk, csak viszonylag az, a Nagyteremhez képest. Ha benépesítette száz-kétszáz hallgató - ami a legna­gyobb figyelem esetén is bizonyos „alapzajjal" járt -, akkor ugyancsak hegyeznie kellett a fülét annak, aki a halk hangú Kodály szavát meg akarta érteni. Ám ha sze­rencséje volt, és az első sorban talált helyet, akkor sem biztos, hogy eljutott hozzá a Mester tanítása. Mert ő, József Attilával szólva, „nem középiskolás fokon" tanított. Az a száz-százötven népdal, melyet akkoriban ismertem, de soha nem elemeztem (azt sem tudtam: mi fán terem a népdalelemzés), nem bizonyult kellő alapnak a Kodálytól hallottak megértéséhez. O már az első alkalommal úgy szólalt meg, mint aki egy nagyon régen megkezdett beszélgetést folytat. A kezdő keveset profitált belőle - legfeljebb annyit, hogy ráébredt mérhetetlen tudatlanságára. Amelyre, jellemének megfelelően, kétféleképpen reagált. Vagy elkedvetlenedett, vagy meg­próbálta összeszorított fogakkal megszerezni valahol azt az alaptudást, amellyel immár megélhet a Kodály-órák magaslati levegőjén. 1951-1952-ben Kodály hetvenedik születésnapjára készült az ország. Főtan­szaktanárom, Szabolcsi Bence - egykoron maga is Kodály-növendék, aki tanít- ványi vagy inkább fiúi szeretetét mindhalálig megőrizte szellemi atyjához - emlékkönyvet adott ki a jeles alkalomra (ez volt az évek során tízkötetessé bővült Zenetudományi Tanulmányok első kötete). Mivel, nem sokkal korábban, Keszthely kastélykönyvtárában felfedeztem egy addig ismeretlen verbunkosgyűjteményt: megbízást kaptam, hogy ennek közkinccsé tételével vegyek részt magam is a kötet munkálataiban. Megtisztelő, de korántsem könnyű feladat volt a rengeteg ismeretlen verbunkosdallam azonosítása: az ismert melódiák előfordulásainak fel­tüntetése, az ismeretlenek közlése. Tanácsért, felvilágosításért szabad volt azonban felkeresnem Kodály tanár urat (jóval később tudtam meg, hogy ő, az évtizedek során, kétezer darabból álló verbunkosgyűjteményt teremtett, nem szólva azokról a ritka darabokról, amelyeket, hogy ne hiányozzanak a kollekcióból, saját kezű­leg lemásolt -, egyszóval, hogy első számú szakértője volt ennek a témának is). A Magyar Tudományos Akadémia palotájának egyik szerény szobájában foga- 135 135 éve született és 50 éve halt meg Kodály Zoltán. Mostani írásunkkal és készülő decemberi összeál­lításunkkal az O emlékét idézzük. (A Szerk.) 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom