Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Szepesi Attila: Szaturnusz fiai (barbár szonettek - versciklus)
A Bécsi-kapu Barátom mesélte: amikor az oroszok gyűrűje egyre szorosabban fojtogatta a várost, elment a Széna tériekhez fegyvert kérni. Egy közel kétméteres, egyszerre papos és katonás férfi, a nevét sosem tudta meg, géppisztolyt adott neki, és hozzáparancsolt egy - diákokból és melósfiúkból álló - szakaszt. Az lett volna a feladatuk: tartóztassák fel az oroszok, ha a Bécsi-kapu felől közelítenek a Várhoz. Tudták, mind eljegyezték magukat a halállal. Három napig várták a rohamot. A környékbeliektől kaptak némi ételt-italt. Közben egyre riasztóbb hírek érkeztek, és barátom, aki éjszaka őrt állt, vagy álmatlanul hánykolódott, féltve az elszánt, de kimerült legényeket, megparancsolta: fegyvereiket támasszák áfáihoz, majd egyenként szélnek eresztette őket. Guriga Játszótéri focicsapatunk kapusa, Guriga, két- három évvel volt idősebb nálam. Légtornászokat megszégyenítő vetődéseivel vívta ki mindnyájunk csodálatát. Nem füves, hanem sóderrel felszórt pályán kergettük a labdát, ezért örökké horzsolásokkal volt tele a térdünk, főleg az övé. A forradalom bukása után vért köpött, kiállt néha a kapuból és intett: folytassuk nélküle. Ha megkérdeztük, mi a baj, elsápadt, de sosem válaszolt. Állítólag a sötét és dohos hátsóudvari lakásban lett tüdőbajos. Mások azt suttogták: az ávósok verték félholtra, mert egy józsefvárosi pribék akasztásáról készült fényképen felismerték, ahogy indiántáncot jár a zsibongó tömegben. Vaddisznók A mézes-mázos vallatótisztek voltak a legszörnyűbbek, ahogy komám, Zombi mesélte. Cigarettával és kávéval kínálták áldozatukat. Megkérdezték, kényelmesen ül-e, és van-e panasza a börtönkosztra. Bratyizva firtatták, vissza akar-e menni a munkahelyére, és mit tud a kedves 117
