Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Füzi László: Formák, vonalak…
tárgyak átláthatósága - zárt tömbként létező tárgyain szabályos ritmusban egymásra következő rések nyíltak aztán tárgyai-formái váltak összetettebbé, egy műtárgyon belül a forma kettőssége jött létre, mintha egymásnak feleltek volna az ellentétes formájú és mozgású részek. így, az egyik formára a másik forma által adott válaszként jelent meg nála először a kerámiával szemben a papír - ami aztán teljesen új lehetőségeket és távlatokat nyitott előtte. A papírforma kiegészítette, teljessé tetette a kerámiaformát, a papírforma a kompozíció szerves része lett, maga a kompozíció azonban gazdagabbá-összetettebbé vált azáltal, hogy két anyag és két forma került kapcsolatba egymással. Innét aztán már elágaztak az utak, egyrészt a papírnak mint önálló anyagnak a szerepeltetése felé, másrészt a papír és a kerámia - talán így kell mondani - minden korábbinál szervesebb kapcsolatának megteremtése felé. Sajátos és teljes egészében új utat nyitott Gerle Margit előtt a papíragyag vagy papírporcelán, segítségével újrafogalmazhatta a maga világát. A milliméternyi vastagságúra vagy inkább vékonyságúra égetett papírporcelán, majd az öntött papíragyag rusztikus felületet teremtett, különböző színű változataiban az organikus formákat az anyagszerűség korábban el nem képzelt gazdagságával ajándékozta meg. Ebből kiindulva újabb lehetőségként jelent meg előtte a grafika, előbb talán a kerámiatárgyak előképét megfogalmazva, aztán a maga önállóságában is. Talán érződik, hogy a síkformákat és a térbeliségüket hangsúlyozó plasztikákat nem akartam megfeleltetni egymással, igaz, azokat nem is állítottam szembe egymással. Nem állítottam őket szembe egymással, de nem lehet nem észrevenni, hogy Gerle Margit grafikái immáron önállóan is léteznek. Már nem előképek, hanem önálló alkotások. Elveszítették a kerámiára való utalásaikat, ezzel a térbeliségre való vonatkozásaikat is, így a vonalak uralkodnak rajtuk. Nem mondom, hogy öncélúan léteznek-mozdulnak, mert a mű egésze irányítja mozgásukat, azt azonban mondom, hogy a művek önmagukba zárva léteznek. Le kell írnom, hogy a magam számára tudatosítva majdhogynem először találkozom ezzel a jelenséggel. Az irodalom annyi mindent pótolt, s annyi más helyett létezett és létezik, azt hogy mi helyett, nem veszem most elő, ezért számomra különösen fontos ezeknek a grafikáknak az önmagukban való létezésük. 96
