Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében

Árboc gyanánt emelkedő Tornyokkal díszes a tető,

S a tornyon erkely-féle dúc,

Hová az őr vigyázni kúsz (Édua IV. rész 9. sor)

Itt az erkely írásmód nem sajtóhiba, mert ez a francia eredetű szó német és osztrák közvetítéssel jutott nyelvünkbe, kódexeinkben is úgy szerepel, ahogy a költő írja, sőt az idézetből az látszik, hogy Arany az eredeti jelentését is ismerte, ugyanis nem a mai értelme volt régen a szónak (nem is lehetett, amikor még a nép vezére is sátorban élt), hanem ez: 'őrhely, leshely'.

Aranynak a régies szóalakok iránti érdeklődését mutatják azok a nagyon elavult igealakok, amelyek egykori krónikáink idejéből származnak, s a költő főként a Biblia szövegében találkozhatott velük. Például Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításaiban ilyeneket olvashatott: „részt vön" [= részt vett]; „semmivé tőd" [= semmivé tetted]. A Buda halála egyik helyén így alkalmazta ezt a régi magyar nyelvi szóalakot:

Etelének is vűn* hírt Hilda futára,

Mikor a kard eltűnt, s hova tűnt: Budára. (XII. é. 48. vsz.)

és ilyen megjegyzést fűz a megcsillagozott szóhoz: Vűn. Vive. Jogos régi forma. Arany J. A költő korában még a „vive" egyértelművé tette a szó jelentését, a mi korunkban azonban már efölött is eljárt az idő, ezt is szükséges értelmezni: vitt. Érdekes azonban, hogy a Buda halála előtt írott Toldiban kétszer is olvashatjuk ezt az archaikus igeformát:

Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vitéznek,

Béresek között is tői cudar csihésnek:* (II. é. 12. vsz.)- vágja a bátyja szemébe Miklós. Érdekes, illetve a megírás korára jellemző, hogy a költő itt nem tartja szükségesnek a től-t magyarázni (de ma már kell: tettél), csak a csihést: *Csihés: kin a többi kifog, belőle tréfát űz, s mindenkinél alább való. Arany J. Ugyanígy a mai tett értelmű tőn esetében sem alkalmaz jegyzetet, de a későbbi műveiben előforduló hasonló igealakoknál sem:

Tetszett a királynak szép fiatal képe,

Azért nyájasan ily kérdést tőn elébe:

„Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?" (XII. é. 6. vsz.)

Egyes igék ilyen régies rövidült alakjai Balassi verseiben is megtalálhatók: tél > tevéi > tettél; vék > vevék > vettem. Valószínű, hogy első nagy költőnk ezeket a szóalakokat korántsem véletlenül, hanem tudatosan alkalmazta, mivel rövidségük miatt könnyebben illeszthetők voltak a lírai vers ritmusához és a sorok szótagszámához. Egyébként természetes, hogy a rövid szavakat Arany is kedveli, hiszen a versben könnyebben elhelyezhetők, variálhatók. Különösen a

51