Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében
témához történt igazodást láttuk, azonban természetesen igen fontos szerepe van a kettős szóalakok közötti választásban a ritmusnak és a rímnek is. Visszatérve az ag - agg szópárra: abban, hogy a költő áthúzta a második g-t, szerepe lehetett az utána következő második sor végén lévő rímnek is: Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az ag; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. Arany ugyanis többször hangsúlyozza, hogy a rím nem a szemnek, hanem a fülnek szól, tehát a hangzása a fontos: ag - csap. Ezért amikor a rím úgy kívánja, akkor a szokatlanabb, de a nyelvi múltban valóban létező szóalakot használja. Erre bizonyíték a következő példa is: Kedves ostobaság mind, amit e beszél, És a sok giz-gaz közt, ha ugyan jól értek, Van sok szép kaláris, s több ily becses értek! (Episztola Petőfihez 1. bekezdés) Ez az utóbbi értek szóalak nem sajtóhiba, a XVI. századi Érdy-kódexben ugyanis valóban értek ennek a szónak az akkori alakja, valamint Szenczi Molnár Albert szótárában is ezt találjuk: értékes = fontos. A mai olvasó helyesírási hibákat találhatna ezekben az idézetekben: Esz révévé Miklós, hogy rósz helyen ül ott (Toldi szerelme V. é. 89. vsz.) Alfegyvert viselék - nincs semmi rósz abban - (Toldi szerelme IX. é. 57. vsz.) ...a városban / Igazán nagy szükség, élelem is rósz van (Toldi szerelme XI. é. 87. vsz.) A költő azonban nem téved, hanem tudatosan archaizál itt. Ugyanis a rósz szóalak a régi nyelvben nem szokatlan: Zrínyi Miklós is többször írja rövid sz-szel, mint hosszúval. A következő idézet antik időmértékes vers, distichon, ezért a görögös ritmus kívánalma szerint alkalmazza Arany a régies írásmódot, s ha szavaljuk, ennek megfelelően is kell mondanunk: Al verset költesz, de roszúl: így kétszeres a bűn; Egy az, hogy roszat írsz; más, hogy akarva hazudsz. (Régi magyar énekek) Az Édua című (töredékben maradt) vers visszaviszi mai olvasóját Szent László királyunk korába, aki a kunok ellen is harcolt. Amikor a kun vezér sátrát festi a költő, ezt olvassuk: 50