Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében

témához történt igazodást láttuk, azonban természetesen igen fontos szerepe van a kettős szóalakok közötti választásban a ritmusnak és a rímnek is.

Visszatérve az ag - agg szópárra: abban, hogy a költő áthúzta a második g-t, szerepe lehetett az utána következő második sor végén lévő rímnek is:

Itt van, király, ki tetteidet

Elzengi, mond az ag;

S fegyver csörög, haló hörög

Amint húrjába csap.

Arany ugyanis többször hangsúlyozza, hogy a rím nem a szemnek, hanem a fülnek szól, tehát a hangzása a fontos: ag - csap. Ezért amikor a rím úgy kívánja, akkor a szokatlanabb, de a nyelvi múltban valóban létező szóalakot használja. Erre bizonyíték a következő példa is:

Kedves ostobaság mind, amit e beszél,

És a sok giz-gaz közt, ha ugyan jól értek,

Van sok szép kaláris, s több ily becses értek!

(Episztola Petőfihez 1. bekezdés)

Ez az utóbbi értek szóalak nem sajtóhiba, a XVI. századi Érdy-kódexben ugyanis valóban értek ennek a szónak az akkori alakja, valamint Szenczi Molnár Albert szótárában is ezt találjuk: értékes = fontos.

A mai olvasó helyesírási hibákat találhatna ezekben az idézetekben:

Esz révévé Miklós, hogy rósz helyen ül ott (Toldi szerelme V. é. 89. vsz.)

Alfegyvert viselék - nincs semmi rósz abban - (Toldi szerelme IX. é. 57. vsz.)

...a városban / Igazán nagy szükség, élelem is rósz van

(Toldi szerelme XI. é. 87. vsz.)

A költő azonban nem téved, hanem tudatosan archaizál itt. Ugyanis a rósz szóalak a régi nyelvben nem szokatlan: Zrínyi Miklós is többször írja rövid sz-szel, mint hosszúval.

A következő idézet antik időmértékes vers, distichon, ezért a görögös ritmus kívánalma szerint alkalmazza Arany a régies írásmódot, s ha szavaljuk, ennek megfelelően is kell mondanunk:

Al verset költesz, de roszúl: így kétszeres a bűn;

Egy az, hogy roszat írsz; más, hogy akarva hazudsz.

(Régi magyar énekek)

Az Édua című (töredékben maradt) vers visszaviszi mai olvasóját Szent László királyunk korába, aki a kunok ellen is harcolt. Amikor a kun vezér sátrát festi a költő, ezt olvassuk:

50