Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében

ugyanis az aggódó anya, hirtelen elhatározással, nem díszes hintón, hanem csak szekéren utazva, mielőbb akar meggyőződni: igazak-e a mendemondák fia züllött életmódjáról.

Igen tanulságos megvizsgálni a régi és újabb jelentés szemszögéből az állat szavunkat, már csak azért is, mert kettő van belőle. Vegyük először a főnevet, amelyet ma az élőlények bizonyos csoportjának megnevezésére használunk. De rögtön hozzá kell tennünk, hogy a régi nyelvben eredetileg mindenféle 'élőlény', tehát köztük az ember megnevezése is lehetett. Emlékezzünk csak Balassi Bálint „Áldott szép pünkösdnek..." kezdetű versére: „Minden teremtett állat megindul tebenned." Balassi az összes élőlény, köztük nemcsak a lovak, hanem a vitézek tavaszi életörömére céloz, de Arany a következő idézetben már kifejezetten az emberre érti a szót:

S honnan jössz te, lélek...

Akkor lobbanál-e föl csak

Az állatban, s véle múlsz el?... (Honnan és hová?)

Ezt a fogalomkört régebben különböző jelzőkkel lehetett szűkíteni, amint alább látjuk:

És minden lelkes állat / Dicsérje az nagy Urat

(Szenczi Molnár Albert: CL. zsoltár)

Egy nagy tűkör előtt ült egy pohos emberi állat

(Arany: Az elveszett alk. V. é. 348. sor)

Nincs oly rossz, aminek huzamos időig

Az emberi állat neki nem törődik: [értsd: amibe... bele nem törődik]

(Arany: A Jóka ördöge I. rész 17. sor)

Címere a tündér, csuda asszonyállat (Toldi szerelme VII. é. 38. vsz.)

E közben Piroska felhozá a tálat,

Melléült a gazda s a két asszonyállat (Daliás idők I/V. é. 16. vsz.)

Természetesen használja a szót Arany a mai, megszokott értelmében is:

Hé... izé... mi baja lehet

Annak az állatnak? (A tudós macskája 6. vsz.)

A másik állat szavunk ige, cselekvést fejez ki, jelentése egyenlő a mai állít szóéval. A régi költők, pl. Tinódi is az állat szóalakot használja az Eger várának viadaljáról szóló versében:

Álló seregből népit változtattya,

Fáratt népit hamar hátra állatja.