Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 1. szám - Péter Márta: panácea; teremtve; (hideg); a késnek éle; kezében; átmozdulások (versek)

egyedül vagy éleiddel s

tudtad, hogy elég is magadnak utolsó vég-előttben. én meg maradva várok és idézlek viszem agyad sejtjeit magamban és az jut eszünkbe mily' jókor mentél hogy finom élű kés maradj a világ testébe szúrva, könnyű sóhajjal tolva pengét mélyre, lazán ejtve tudatlanba halálos vonást mert

könnyű voltál a húsban is idegen könnyűség és fiú voltál, légi fizikád nehéz sóhajával, láttál és mindent elvonszoltál végig és vitted magad is másik világba álmokat feledve éleken lebegve (egészen el), s csak a hagyottban fordul világnyi sötét saját bomlásába, ahogy késed élét nagy testű gyerekek feirik