Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

„A »talpig magyar« időszak még nálam sem állott be. Tudom, meglőnek Pesten: de hiába, ha az egész hon »virágzik« is, nekem nincs kedvem »virágzani«. Volt idő és pedig nyomasztóbb légkörben (1850-52) hogy kinevettek a magyar nadrággal, megvárom most, míg kinevetnek a némettel is. Félek, hogy ha csináltatok, kimegy a divatból. Megvárom a lelkesedés állandóságát. - Felöltönyöm mindig volt magyar is, az most is van, és hordom,- de sarkantyút nem veretek. Az ily gebe pegazus, mint az enyém, nem való sarkantyúhoz.- Hagyjuk azt Kakas Mártonnak."67

E képnek létezik egy átdolgozott változata Strelisky Lipóttól, mely ovális keretben a Magyar Tudományos Akadémia Arany-szobájában látható. A későbbiekben többnyire ez utóbbinak másolataival találkozni,68 erről készült például Kovács Mihály festménye az Akadémia épületében, Radoné Hirsch Nelli az 1902- es Arany-kiadás elé, a Magyar Remekírók sorozat számára tusrajzot készített róla, Szánthó Mária szintén ezt használta festményéhez 1932-ben.

1913-ban került elő egy újabb fénykép Aranyról, műveinek 1872-ik kiadásába ragasztva. A kötetet Debrecenben találta meg Oláh Gábor. A fotó nagyon hasonlít ahhoz, amit Simonyi Antal az 1867-es kiadáshoz készített, de kicsit más a felvétel szöge, Arany nem oldalra néz, hanem inkább előre. Nagy valószínűséggel Simonyi műhelyében készült, az előző képpel egy időben. Lehetséges, hogy több felvétel keletkezett, melyeket Simonyi vagy forgalomba bocsátott, és így került az 1872-es példányba, vagy pedig Arany maga ajándékozta oda valakinek a képet.69 Amikor Oláh Gábor 1913-ban ismertette a felbukkant fotót, kísérőszövege tartalmazta az összes toposzt, ami Arany jellemével, származásával, fizikumával és írói alkatával kapcsolatos. Megtalálható itt a paraszti származásra való utalás, a „hallgató Arany" jelző, az „éles megfigyelő" összehúzott szeme, a fizikai adottságok: a „rövidlátó" tekintet, az előrehaladott életkor és az írásban meggörnyedt testtartás, alkatának alapvonása: a szomorúság, valamint költészetének nemzeti jellege. Végül azt szeretné Oláh, ha a jövendő életrajzíró, vagy akár maga Riedl Frigyes, Arany legmélyebb analizálója ezt a képet fogadná el mint „tipikus" Arany-portrét.70

Az utolsó négy fénykép Aranyról Ellinger Ede műhelyéből származik, 1880- ból, szintén egy akadémiai album számára. Ezek egyike a híres botos-kalapos

67 Arany Tompa Mihálynak, Nagykőrös, 1860. márc. 30., AJÖM XVII, 384.

68 Ma az MTA tulajdonában, azonosítási szám 155. Strelisky Lipót (megh. 1905) pesti fényképész volt a Dorottya utcában. Ld. Szabó-Majoros 1992, 153-154.

69 Oláh Gábor: Arany János feje, Vasárnapi Újság 60(1913)/22, 436.

70 „Ha jól szemügyre vesszük ezt a tipikusan alföldi koponyát, azt látjuk, hogy egy szántóvető értelmes paraszt fejétől alig különbözik. Ez a kiugró szemöldök, ez a kiálló pofacsont, ez a tömzsi orr, ez a nagy, erős fül, az a hatalmas állkapocs: mind a szalontai, vagy bihari parasztok tipikus jelölője. Még az aránylag kicsiny és mélyenfekvő szemek is arra az ősi forrásra utalnak, a honnan vérbelileg is vette Arany emberi, költői jellemének minden kitűnő sajátosságát: a magyar parasztságra. Csak a homlokán dereng valami úri fény; ezt a nemesiséget emeli a koszorúzó barna haj, a mely a Petőfi rajzán még talpon áll, egész híven a fiatalság hevesebb idejéhez; itt pedig átfekszi lágyan a széles koponyát, lehajlik, mint az érett vetés." - Oláh Gábor, i. m.

18