Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István költői testamentumának záradéka és poétikája irányváltásának részdokumentuma
za. "32 Az idő jelentéktelensége a hit időtartamára is vonatkozik: „egy hét a hitre ám hívőt ki látott". Semmi sem az, aminek látszik („áldjon vagy verjen itt a sors keze / mint valutázó szerbé vagy cigányé / valódiak közt pénzformára vágott / újságpapírral van az is tele"), akárcsak az erről szóló versnyelv, ugyanis a Szózatból vett idézet sem az, amit a pretextusban mond, hiszen a magasztosság hirtelen átfordul alantasba, előkészítve a bűnügyi híradások szereplőinek cselekedetét, hogy a befejezésben megfogalmazza a költői szót veszélyeztető múlandóság ellenében (is!) a túlélés erkölcsét: „országnak ország még hazának árnyék / itt rég nem halni itt túlélni kell". Az elégikusan megfogalmazott imperatívusz - miközben blaszfémizálja a Vörösmarty-szöveg szakralitását - az ittben és az ittnek az előszövegek által meghatározott verssé formálhatóságában ragadható meg, a vers képi megformáltsága révén egyszerre hódolva az ajánlásban megjelölt Határ Győző költészete groteszk víziói és Vörösmarty mellett József Attila előtt is, kifejezve, hogy „nem muszáj / hősnek lenni, ha nem lehet" (Szállj, költemény...). Ebből a palackpostává formált üzenetből, az elégiába hajló ironikus-szatirikus-groteszk költeményből ugyanakkor az derül ki, hogy az alkotás által belakott irodalmi-kulturális tér-idődimenziókban tehető kalandok, az én szerepteremtő gesztusai, az egyén vagy a közösség aggasztó sorsát szóvá tevő vers révén válik elviselhetővé a lét még akkor is, ha ennek a versnek a legalapvetőbb értékek elmúlásáról kell számot adnia. A vers ugyanis az, amely belépve a hagyományba, megőrizheti a szó megtartó, értékképző hatalmát, a szó pedig őrzi a vers, a költészet örökkévalóságát, hiszen a hagyomány felé és általi nyitottságban állandóan megújul, így maga az életmű végén álló Üzenet Új-Huligániából című vers és Baka István teljes költői testamentuma is nyitott marad a különböző újraolvasási stratégiák előtt. Szakirodalom • Bedecs László: Lecserélt nyelv. Baka István 1970/1990, in: Bombitz Attila (szerk.): „Égtájak célkeresztjén". Tanulmányok Baka István műveiről, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2006, 13-21. • Bombitz Attila: Sztyepan Pehotnij feltámadása. Kommentárok és jegyzetek Baka István életműkiadásához, Forrás, 2009/12., 50-64. • Csordás Gábor: A szerkesztő jegyzete, in: Baka István: Tájkép fohásszal. Versek 1969-1995, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996, 327. • Derrida, Jacques: Szenvedések, in: Uő: Esszé a névről, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1993, 9-51., ford. Boros János et alt. • Eisemann György: Elsajátított idegenség és elidegenített azonosság. A modern lírai alany önértelmezésének történetiségéhez, in: Bednanics Gábor - Kékesi Zoltán - Kulcsár Szabó Ernő (szerk.): Identitás és kulturális idegenség, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 56-66. • Fried István: Baka István hetvenkedő katonája. A tragikus Háry János, in: Uő: Árnyak közt múlandó árny. Tanulmányok Baka István lírájáról, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 1999, 62-81. 32 Fried István: Baka István „Számadása", 181. 90
