Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István költői testamentumának záradéka és poétikája irányváltásának részdokumentuma

képes válaszolni"28, reflektálva a tragikus istenhiányra, érvényesítve Baka költészetének a maszkénre, a versnyelvre vonatkozó önértelmező-önreflexív poétikai eljárásait. Teszi mindezt úgy, hogy mozgósítja ennek a költészetnek teljes poétikai eszköztárát a metaforikus versnyelvtől az apokaliptikus vízión, a kulináris-tárgyiasító blaszfémián át az iróniá- ba-tragikumba beszüremkedő groteszk látásmódig vagy a szóalkimia teremtette hatásig.

Ez a látomásos versbeszéd és groteszk-ironikus látásmód érvényesül a költői hagyatéknak tekintett Tájkép fohásszal című kötet utolsó, Üzenet Új-Huligániából című költeményében, amely visszautal a Baka-költészet korábbi, a magyarság sorsát apokaliptikus víziókban megjelenítő verseire: a Vörösmarty-versekre, a Döblingre, a Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban című alkotásra, ezáltal az életmű szintjén keretet képezve, és kifejezve, hogy Baka István költői hagyatékának nemcsak az egyén, hanem egy ország, egy társadalom sorsa a része. A vers első sorának („Itt minden egy hetes") helyhatározó szava több ízben is visszatér a Vörösmarty Szózatából vett idézetek és parafrázisok részeként: „áldjon vagy verjen itt a sors keze", „itt rég nem halni itt túlélni kell". Az „itt" közeire mutató gesztusa és helyszínmegjelölő szerepe a címre hívja fel a figyelmet, az „itt" közelségét a Huligánia idegennyelvűségébe távolítva, amely megidézi a nyelvtörténetileg tisztázatlan eredetű huligán szót29, a köznévként és melléknévként használt szó tulajdonnevesített változata pedig Magyarország idegen megnevezését, Hungáriát. Az így létrejövő viszony olyan ironikus-groteszk vershelyzetet teremt, amelyben a Magyarországot metaforizáló blaszfémikus Huligánia név kifordítja a Szózatban körvonalazott romantikus nemzetfelfogást, szatírába fordítva át a romantikus társadalmi-irodalmi konvenciót, amely szerint a nemzetről/nemzethez szóló egyetlen megengedhető regiszter a magasztos (vers)beszéd. Az első szakasz blaszfémikus beszédmódja továbbírja a címet, körvonalazva a beszédhelyzetet: „Itt minden egy hetes a forradalmak I és a szerelmek is". A beszélő az ifiből, a lefokozott közösségi létből üzen az offba, a vers egyben számadás a tapasztaltakról, a nemzet, a magyar társadalom sorsáért aggódó közösségi költő reflexiója, amely felháborodásából adódóan ironikus. Szólamának értéke a kimondásban és a kimondásból fakadó tudatosságban ragadható meg, megidézve a nemzetet ostorozva féltő közösségi költőmagatartást.30 Az ország értékvesztettségét az „eldobható / papírzsebkendő" blaszfémikus metafora fejezi ki. A Vörösmarty-töredékekhez képest a világnak a magyarsághoz való viszonyulása nem jövőbeli sötét lehetőségként jelenik meg, hanem a jelen realitása: „beléfújják szerencsésebb hatalmak / a finnyás Európa minden mocskát"31 A második szakaszban folytatódik a szatirikus szólam („egy hétre szól minden s garancia / sincs hernyótalp tiporja el / vagy hernyó rágja meg s belépetézik / és bábjából a pillangó kikel / s kitárva tarka szárnyát szállnia / ideje is jut legalább egy hétig"), de nem a Szózat, hanem más előszövegek parafrázisa épül be a versbeszédbe: Csokonai Vitéz Mihály A pillangóhoz című verse és Apollinaire Bestiáriumának Hernyó című négysorosa. Baka versében azonban „a lét-haláTfeltámadás misztériuma a szomorú emlékű történelem (hernyótalp) és az időleges újraszületés groteszk víziójaként jelenik meg, (...) és a be nem teljesülő vágyak kurta időre szabott tényszerűségével Új-Huligánia perspektívátlanságát hangsúlyozik Fried István: Baka István „Számadása”, 172.

29 A Baka István-vers keletkezésének hátterét feltáró esszéjében Határ Győző taglalja a huligán szó kultúrtörténeti vonatkozásait: 1. Egy Baka István-vers története, 52.

30 L. pl. Ady Endre: Nekünk Mohács kell, Szilágyi Domokos: Magyarok című verse.

31 Ennek a képnek a visszafogottabb előzménye a Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban című vers következő része: „Bemuzsikáltalak az Európa / Grand Hotelbe, s nem vettem észre, hogy / neked a konyhán terítettek."

89