Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 1. szám - Sándor Iván: Amiképpen annak előtte és azóta is (5.)
Sándor Iván Amiképpen annak előtte és azóta is (5.) Anyám anyja fejkendőjét a homlokára húzva járkált a lakásban, mindig talált igazítani- valót a csipketerítőkön, az ezüsttálcákon, a porceláncsészéken, a függönyrojtokon, apám könyveiről naponta törölgette a port, amikor anyám megkérdezte, miért nem hagyja a szolgálókra, súgva válaszolt, mintha titkot árulna el, apád könyveit is én tartottam rendben a ruházatomat naponta kefélte, rakosgatta a cipőimet, figyeld meg, mondta, ha nagy leszel, magadnak kell mindent rendben tartanod, észrevettem a kíváncsiságot a tekintetében, mintha járkált volna az időben, látott engem a jövőben, megfogadtam-e az intését halkan beszélt, akkor emelte csak fel a hangját, amikor apám könyvszekrényéből kiemeltem egy könyvet azt ne... hallottam, amint este súgva figyelmeztette apámat nézegesse csak, én is apám könyveinek a hatására lettem orvos, nem árt, ha megismerkedik önmagával, megérti, hogy miből vagyunk testrészek ábrái voltak a könyvben. Nyilak vezettek a nevükhöz. Legjobban a szem érdekelt. Mitől változnak a tekintetek, nagyanyámé, anyámé, apámé is? Tizenhat ábrát számoltam össze. Apám szobájában a tükör elé álltam, figyeltem a tekintetemet, hogyan változik, miközben változnak a gondolataim mi érdekel? apám állt mögöttem miért változik a tekintetem, ha valami az eszembe jut... aztán ha valami más leültetett az egyik karosszékébe ilyeneket kérdeztem én is a nagyapádtól, ilyeneket kérdeznek tőlem az egyetemen a diákjaim is... a szemed nem elegendő ahhoz, hogy ne csak nézz, hanem láss is... esténként olvasott, nem akartam zavarni, anyám szobájában két tükör is volt. Figyeltem bennük a fogamat, forgattam a fejemet, hunyorogtam, emelgettem a karomat, változtattam a tekintetemet, apám szavaira gondoltam, a szemem nem elegendő ahhoz, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is anyám mögöttem állt, mosolygott mára elég, menj aludni, nem lesz korán, kérdezte másnap a reggelinél apámat, éppen beléptem a szobába, meghallottam, apám nevetett nem lehet elég korán kezdeni nagyanyám riadtan lehajtotta fejét, imát mormolt másnap anyám kikészítette az ünnepi öltözékemet, hasonló volt apáméhoz, fekete bársonykabát, hozzá illő fekete nadrág, csipkegalléros fehér ing elmegyünk az Anatómiai Színházba, mondta apám színházról nem hallottam. Bohócok képeit szívesen nézegettem a könyvekben. Néha papírcsákót is tettem a fejemre, titokban anyám pirosítóit az arcomra kentem 3
