Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 2. szám - Bartha Ákos: Bal vagy jobb? (Németh László minőségszocializmusa és Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzeti radikalizmusa)
Bajcsy-Zsilinszky Endre 1926 végére politikailag körön kívülre került, amit érzékeltet, hogy az egyetlen filmhíradós felvétel az 1944-ben kivégzett politikusról egy 1926-os anyag.18 1926 után kormányzati vagy kormányzathoz kötődő közéleti szerepet már nem töltött be, bár ilyen irányú kapcsolatai megmaradtak. Egykori lapja, a Szózat megszűnt, törvényhozásból történő kibukása pedig egzisztenciálisan is rendkívül érzékenyen érintette, éppen abban a ciklusban, melynek végére a képviselők fizetése elérte az európai élvonalat.19 Helyzetét tovább nehezítette, hogy a húszas évek második felében a jobboldali radikális újságírók lehetőségei beszűkültek.20 Bajcsy-Zsilinszky, látva a körülményeket 1927-ben lemondott a Magyar Országos Véderő Egyletben betöltött elnöki tisztségéről21, kilépett az agonizáló Fajvédő Pártból, és 1928-ban önálló lapot (Előőrs), 1930-ban pedig saját pártot (Nemzeti Radikális Párt) alapított. Ezt az időszakot mint „baloldali fordulatának" első lépését tárgyalja az életével legbehatóbban foglalkozó történész, Vigh Károly.22 Annyi bizonyos, Zsilinszky hajdani fajvédő pártvezére, Gömbös Gyula más utat járt: visszatért a kormánypártba, és először honvédelmi államtitkárként (1928), majd hadügyminiszterként (1929), 1932-től pedig mint miniszterelnök ténykedett. A kérdés ezek után az alábbiakban fogalmazható meg: baloldalra került-e Bajcsy-Zsilinszky egy jobboldali kormány ellenzékeként? Először vizsgáljuk meg a Fajvédő Pártból történő kilépés okait. Magánlevelezésből tudjuk, Bajcsy-Zsilinszky kapcsolata Gömbössel a későbbi miniszterelnök alkalmi szerbbarátsága miatt romlott meg, ami a Mussolini iránt rajongó párttárs számára elfogadhatatlan volt. „A fajvédők részéről, akik annyi erkölcsi tőkét gyűjtöttek az olasz-magyar barátság következetes és szakadatlan hangoztatatásával, már ez sokkal több a naivságnál." -fogalmazott Bajcsy-Zsilinszky,23 alighanem rosszul értelmezve a politikai mozgásokat.24 Kozma Miklós (ez idő tájt az MTI és a rádió elnöke) szerint a fajvédő párt megszűnésének mozgatórugói „kevésbé politikaiak, mint személyiek" voltak, vagyis egyéni motivációk játszottak közre az eseményekben. A médiavezér elsősorban Gömbös felelősségét hangsúlyozta, Vidéktörténet I. MTA BTK, Bp., 2016 (megjelenés alatt). 18 A Magyar Országos Véderő Egyesület sportversenye Veszprémben. 1926. augusztus. Magyar Híradó 130. http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8529, letöltés dátuma: 2016. március 31. 19 Ez havi 913 pengő jövedelmet jelentett. Püski Levente: A Horthy-korszak parlamentje, Bp., 2015, 410-411. 20 Sipos Balázs, A politikai újságírás mint hivatás, Bp., Napvilág, 2004, 203. 21 Ezt három okkal magyarázta: egyrészt „nem sikerült illetékes körökkel" elfogadtatnia, hogy a MOVE hivatott „az erősen nacionalista frontharcosokat a maga kereteiben tömöríteni, egyfelől bajtársi és honvédelmi, másfelől érdekképviseleti célzattal", másrészt azzal, hogy nem sikerült meggyőzni a kormányt a „magyar sport nemzetvédelmi és honvédelmi sorsdöntő jelentőségéről" és nagyvonalúbb támogatásáról. Harmadrészt pedig ellenzékiségével sem kívánt terhe lenni a szervezetnek. Lemondólevelét közli: Magyarság. 1927. dec. 4. 10. 22 Vö. pl. Vigh Károly, Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaívének baloldali fordulata, Hitel, 2007/11., 91-98. 23 Bajcsy-Zsilinszky Endre Kozma Miklósnak. 1927. ápr. 27. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Kozma Miklós iratanyaga. K 429 14. 5 d. Zsilinszky. Budapesti lapok. Bajcsy-Zsilinszky tíz nappal később is elővette az ügyet, és arra a következtetésre jutott: „már látom, hogy ki kell lépnem abból a pártból". Bajcsy-Zsilinszky Endre Kozma Miklósnak. 1927. máj. 7. Uo. 24 Gömbös alkalmi szerborientációja egyezett a kormány kettős játékával, és egyáltalán nem zárta ki az olasz vonalat, sőt felkeltette Mussolini érdeklődését Magyarország iránt. Vö. Kerepeszki Róbert, Horthy Miklós mohácsi beszéde, 1926: Emlékezethely a politikai gondolkodásban és a nemzetközi kapcsolatok történetében = A magyar emlékezethelyek kutatásának elméleti és módszertani alapjai, szerk. S. Varga Pál, Száraz Orsolya, Takács Miklós, Debrecen, Prospero, 2013, 315. 43
