Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 2. szám - Doncsev, Toso: A pékkisasszony; Ilona-nap
Doncsev Toso A pékkisasszony Májusban, amikor már tárva-nyitva vannak az ablakok, a lakók az ötödiken is érzik a pékségből felszálló friss kenyér étvágygerjesztő, langyos illatát. A kanyarban csikorogva fékező sárga villamos utasai is részesülhetnek ebben az élvezetben, ha a lassan nyíló ajtókon kissé kihajolnak, és mélyen beszívják a Böszörményi úton lágyan lengő tavaszi szellőt. Hajdanán, tán fél évszázada már, hogy ott, a sarki sütödében kínálta a kenyeret, a kiflit meg a zsemlét Anna, a meseszép pékkisasszony. Fehér fityulával szorította le makrancos, ébenfekete haját, fitos orra némiképp oldotta vastag szemöldöke és éjsötét szeme szigorúságát, eltökéltségét. Piciny, piros ajkáról, gyöngyként villogó fogsoráról, köpenygombokat feszegető kemény kebleiről, darázsderekáról egyetlen férfi sem tudta levenni a tekintetét. Aki egyszer oda betért, az nem vett másutt kenyeret, nem annyira az íze, foszlós bele és ropogós, barnapiros héja miatt, hanem azért, mert Anna hihetetlen szépsége örökre meg- igézte. De nemcsak a valamirevaló férfiakat bűvölte el a pult mögötti varázslatos teremtmény, hanem a környékbeli fehérnép is szívesen vásárolt nála, mert ebben a jótét lányban csupa szív, csupa lélek lakozott. Aki meg ifjú legényként abban a szerencsében is részesült, hogy láthatta, amint kőkemény melléhez szorítva egyetlen, erős, határozott mozdulattal vágta félbe a kétkilós veknit, akár életét is kész lett volna feláldozni azért a pillanatnyi csodálatos ölelésért, ahogy a kenyeret szorította. Anna kicsattant az egészségtől, hamvas és gyönyörű volt, mint a feslő rózsa, és mégis gyakran szomorkodott esti magányában szerény albérleti szobájában. Keserű haraggal telt a szíve bánatában. Korán megesett vidéki lányként egyedül és ínségben nevelte sovány, szőke, beteges fiacskáját, de azért is emésztette a kesergés, mert bár szenvedélyesen igényelte a szerelmet, mégsem részesült benne soha. A körötte legyeskedő temérdek vállalkozó kedvű hím közül senkinek sem sikerült kielégítenie folyton szomjas ölét, mert mindegyik jelölt elbukott a vonzó és viszonylag könnyűnek tetsző próbatételen. Talán azért, mert Anna nem viselte el, hogy dohány és borgőzös leheletű, mos- datlan szájú kanok gyűrjék maguk alá. O akarta megszabni a párzás szabályait. Hétvégenként, minden második szombaton, záróra után felsőtestével ráfeküdt a kenyeres pultra, de már előtte levette rózsaszínű bugyiját és aztán felhajtotta a köpeny szárnyait. Kerek csípője aljában, hófehér, nyurga combjai között felsejlett nedvesen csillogó szeméremajka, amelyet olyan sűrű, tömött és fekete szőrzet ölelt, mint amilyen a szorgos kéményseprők kormos keféje. A szerencsés alkalmi kiválasztottak többsége a helyzettől és a látványtól felizgulva már a célba érés 36
