Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja
- És miért?- Jobb neki itthon.- De most mégsincs itthon. A konyhai ablak az utcára nézett, és Marcell, aki éppen szemben ült vele, láthatta, ahogy két kerékpáros megáll a ház előtt a kocsiúton, beszélgetni kezdenek. Az ablak melletti falon egy ingaóra klattyogott a maga állandó ütemére. A rövid csendben az óra kattogása felhangosodott.- És szombaton mikor ért haza a városból, Égelhart úr? A férfi egy futó pillantást vetett feleségére, s már nyitotta volna a száját, amikor az asszony megszólalt:- Nem szombaton ért haza. Halkan mondta, mintha abban reménykedett volna, hogy úgysem hallja meg senki. De meghallották, és most mind a hárman őt nézték, Marcell és Winter úr kíváncsian, a férjnél nem lehetett tudni, megütközve inkább, vagy haragosan. A várakozó tekintetek ellenére az asszony nem folytatta, Marcell segített neki:- Megismételné, asszonyom! A nő ellépett az ablaktól, tenyerét, mintha piszkos lenne, néhányszor végighúzta a köténye elején, az asztalhoz jött, és megállt a férje széke mellett. Kezét annak vállára tette, Marcell nem tudta eldönteni, támaszkodott-e vagy támaszt nyújtott, majd ezt mondta színtelen hangon:- Hétfőn hajnalban ért haza. És bűzlött a kurvák szagától. A házigazda öklével az asztalra csapott, és széttörte a döbbent csendet.- Dummes Frauenzimmer!- Maradjon nyugton! - szólt rá Winter úr. Marcell még mindig az asszony arcát fürkészte.- Miért mondta ezt el nekünk, Égelhartné?- Mert így volt, és mert maguktól is rájöttek volna előbb vagy utóbb. Akkor jobb, ha mindjárt tőlünk tudják meg.- Igaz ez? - nézett a férfira. Az még mindig ökölbe szorított kézzel ült. Bólintott.- Égelhartné, magunkra hagyna? - fordult Marcell az asszonyhoz. A nő tétován nézett rá, végül levette kezét a férje válláról, kiment a konyhából.- Na most, figyeljen rám - hajolt közelebb Marcell a házigazdához, miután hármasban maradtak. - Az, hogy a kuplerájban járt, a mi szemünkben nem számít bűnnek. Kettejükre tartozik. A felesége okos asszony. Most az a kérdés, maga felnőtt-e hozzá? A férfi elszántan nézett a szemébe, de tekintetéből lassan kiolvadt a harag. Teste elernyedt, vállai megereszkedtek. Fejét elfordította, a sárga kredencet tanulmányozta a szemközti falnál. Aztán felállt, a szekrényhez indult.- Innék egy pálinkát. Kérnek? Osszenéztek, s mivel Winter úr megvonta a vállát, Marcell rábólintott.- Amilyen hideg van kint, ránk fér. A férfi kivett a kredencből egy félliteres üveget, és letette eléjük az asztalra. Aztán fordult még egyet, hozott három stampedlit. Teletöltötte a pohárkákat.- Proszit! - mondta, majd lehajtotta a magáét. 28
