Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - Vári Attila: Kulcsmásoló
vele, aztán segédeszköz nélkül olyan köröket kellett a papírra vessen, amelyeknél épp csak egy ceruzavonalnyi eltérés lehetett a középpontján át meghúzott átmérő két fél sugara között. Budai villák álomszép kovácsoltvas kapui, pesti bérpaloták lépcsőházi korlátái, rafinált mintázatú felvonóajtók, s olykor a megrendelő kérésére, méretarányosra nagyított családi címerek is készültek a kovácsműhelyben. Eleinte dörzspapírral takarítgatta a vasvirágokat, girlandokat, később már reszelőt adtak a kezébe, s megengedték, hogy egy vaskerítés lándzsáinak sárgaréz hegyeit ő illessze a csövesre képzett végű rudakba. Ólmot olvasztott, abba nyomta bele a gyermektenyérnyi nyílhegyeket, s büszke volt arra, hogy a kiszállított rácsozatnak a kőalapba illesztésekor is, mert nem cementet használtak a munkához, ő önthette ki ólommal a hézagokat.- Ez nem porlad szét, mint a habarcs, ezer év múlva is áll majd - magyarázta a mestere. Ügyes kezű volt és szófogadó, s inaskodása harmadik évének végén, amikor már kovácsolhatott is, a mester rábízta, hogy egy fénykép alapján, teljesen egyedül, csinálja meg a műhelyben készülő családi kriptaajtóba illesztendő címert.- Ez lesz a szabadulómunkád, ha jól csinálod, te sem Lajcsi leszel a többi fiatalabb inasoknak, hanem Lajos segéd úr - mondta a műhely tulajdonosa. Előbb a két oldalán befelé ívelt címerpajzsot készítette el, hogy legyen, amihez majd a sokszorosan hajlított akantuszleveleket arányosíthassa, s végül az a két, jobb mancsát emelő, álló oroszlán is elkészült, amelyek közül az egyik torzó volt. Az éppen csak derékmagasságig emelkedett ki a címerpajzsot záró ötágú nemesi koronából. Cizellálta, domborítgatta a mintákat, de nem szegecselt. Fehérizzásban kalapálta egymáshoz a darabokat, úgy látszott, mintha egyetlen tenyérvastagságú vaslemezből készült volna az egész. Több mint három éven át azokat a rajzokat csodálta, amelyek a kovácsműhelyhez tartozó bemutatóterem falát díszítették. Első nagy, már nem inasként, hanem felszabadult segédként rábízott munkájára készült azokban a napokban, amikor kitört a háború. Megkezdődtek a sorozások, ami nemcsak a sorköteles férfiakra vonatkozott. Be kellett szolgáltassák a műhely teljes nyersanyagkészletét, s nemcsak a két teherautót, de a stráfszekereiket húzó, hidegvérű igáslovakat is vitték.- Még ha kaszát, kapát csinálnának, nem ilyen úri huncutságokat - köpött egyet a rakodást felvigyázó katonai csendőr. Később hallotta, hogy a tűzkovácsokat, akik életükben soha nem dolgoztak állatokkal, „mert a kovács, az kovács" alapon a frontra szánt, rekvirált parasztlovak patkolásához vezényelték, aztán kiküldték őket is a harcoló csapatokhoz, a trén lovainak karbantartásához. Néhányan, az idősebbek, egy fegyvergyárban dolgozhattak, mint ő is, akit tizenhat évesen alkalmasnak találtak arra, hogy lakatossá képezzék át, hogy aztán ténylegesen, egészen a háború végéig, műszerészként dolgozzon a hajdani ágyúgyárban. Hatalmas lapáttenyerében, amely sehogy sem illett a kamaszhoz, eltűntek az apró szerszámok, mert azon a részlegen nem ágyúgyártás folyt. Géppisztolyok 9
