Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Gajdó Ágnes: Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége)
Elszánt Véghet, Danks K. J.-t fogja le, szétválasztandó az egymásnak feszülőket. ELSZÁNT Főbíró uram, elveti a sulykot... DANICS Csitulj, barátom... minden tisztázódik. CSÁNYIA harag rossz tanácsadó. VÉGH Ami történt, nincs erő és hatalom meg nem történtté tenni! K. J. levegő után kapkod, fuldokolva, kivörösödve A becsületembe gázol... költői hírem gyalázza! Ezt nem hagyom annyiban, gyalázatos! DANICS elvonszolja Gyere... menjünk innen. Urak, engedjenek utat... láthatják, rosszul van... K. J. belekapaszkodik Ezért volt a mérhetetlen áldozat... az igazságért... a hivatalért. .. a városért... ez a fizetség... DANICS Induljunk... lassan... nyugodtan... szippants friss levegőt. Forog a szín, mintha ők haladnának. Danks átkarolva támogatja barátját. K. J. Kalapál a szívem... az agyam lüktet. Hány az óra... van már éjfél? DANICS Csak fertály öt múlt kevéssel. Támaszkodj rám. Pár lépés... aztán pihenünk. K. J. Beperlem a gazembert! A város lesz a tanúm... és bírám az Isten! DANICS Ülj ide... erre a kőoszlopra... rögvest erőre kapsz. K. J. Vigasztalsz barátom... hazudsz. Elszállóban az erőm. Mutatja Ezt az arany pecsétgyűrűt, kérlek, vennéd le az ujjamról, és még ma add át Mollinak... titokban. Legyen az övé... emlékül. DANICS tehetetlenül toporog Segítség... orvost!... Miért ily néptelen az utca...? K. J. szívét dörzsöli Maradj mellettem, Laci... már késő. DANICS Miket beszélsz... tüstént hazaérünk. Lepihensz, s elmúlik, mint a keserű pohár, Malakiás napja. K. J. a földre csúszik, ernyedten Igen... most végre igazat szólsz... várnak rám... csöndben hazatérek, érzem... de ez a nap... nékem már... minden hiába... el sose múlik egészen. Feje félrehanyatlik, meghal. Danics meredten, tétován áll fölötte, aztán erőt vesz magán, gyöngéden lefogja a halott szemeit, s utolsó kívánsága szerint lecsavarja ujjúról a pecsétgyűrűt, mialatt a szín fokozatosan elsötétedik. FÜGGÖNY 48
