Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - Gajdó Ágnes: Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége)

K. J. Minden szóra, amit magának mondtam s minden percre, amit magával töltöttem, Róza... Rozália... édes... édesem.

RÓZA távozóban Már megint elkalandozott... ez nem a szerep... foglalkozzék a szereppel... tanulja meg jól a szerepét... S kisuhan hátul

K. J. maga elé Megőrjít a vörös hajával... a bársonyos tekintetével... csak az a nagyhangú Déry ne legyeskedne körülötte folyton... Ostoba fráter... mivel imponálhat neki? A társaságban is szüntelen együtt emlegetik őket... hiába esengek érte, ha Déry a karját nyújtja, s az én imádottam belecsimpaszkodik.

Az asztalhoz lép, ahol Halász Bálint ül, egy vastag iratkötegből papírlapot vesz ki, figyelmesen olvassa, majd leveszi pápaszemét s köhint.

HALÁSZ Elolvastam a szerződését, amit minap szerkesztett intendáns úr Mérey kérésére, s amellyel nem csupán de facto, hanem de jure is a színjátszó társasághoz kapcsolódik, jurátus uram. Nincs benne kifogásolnivaló. Mégis kérdezném, jól végiggondolta ezt?

K. J. Fordítottam a társulatnak néhány színdarabot, eljátszottam néhány szerepet, úgy vélem, ez a szerződés nem elhamarkodott. Ideje szentesíteni a kapcsolatot. Ettől én még itt maradok, principális uram, folytatom a tanulást, teljesítem a megbízatásait... a teátrumhoz már nem tudnék hűtlen lenni. Nagy terveket forgatok eredeti nézőjátékokról! Kotzebuet meg a többit már unom.

HALÁSZ Lelke rajta, ha festett egen kutatja a csillagot.

K. J. Ott van az lent, a színpadon, bájos termetével, igéző arcával, lobogó hajával.

HALÁSZ Azt hiszem, ettől a lobogástól jócskán tüzet fogott.

K. J. Principális uram, atyám helyett atyám, semmi okom titkolózni. Szerelmes vagyok Schenbach leányasszonyba, de nincsen bátorságom ezt néki nyíltan meg- vallani. Szerencsés alkalom se kínálkozik. így aztán elszántam magam egy levélkére. Ha áldozna rá egy percet, elolvasná... Pörös iratok fogalmazásában járatosabb vagyok. Átadja a papirost

HALÁSZ úgy olvassa, akár egy költeményt „Holnap jókor haza kell utaznom. Én magát véghetetlen szeretettel szeretem, a lelkemben hordom képét, mióta először színpadon megláttam játszani, s ezen szende képet fogom titkon keblembe zárva hordani végleheletemig. Ha meghallgat, s hajlandó hozzám, egy darabka rózsaszín szalagot, ha meg nem hallgat, egy darabka fekete szalagot zárjon a felelethez. E két szín fogja életem irányát kormányozni. Ha rózsaszín lesz a jel, visszatérek, és bőven nyilatkozom, ha fekete lesz, akkor szívem örökre gyászol. K. J."

K. J. A vén színlaposztó kedvel, véle fogom majd átadatni a címzettnek. HALÁSZ És miért nem írta alá a teljes nevét?

K. J. Elégségesek a kezdőbetűk. Ha akarja, ő fogja tudni, ki e sorok írója. HALÁSZ A családja mit szól elhatározásához?

8