Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)
július 16-án azt vallotta, Storfert „meggyőződéses kommunistaként ismertem. Több ízben fejtegette boldogító tanait." „Egy ízben", folytatta Holecz, Storfer „kijelentette, hogy ő följelent mindenkit, a kiről megtudja, hogy az illető nem a proletár uralom híve." A Mózer és Storfer közötti afférról, „közvetve", ő is tudott. Ugyancsak július 16-án, s ugyancsak Mózer javaslatára, kihallgatták volt parancsnokukat, Helmár Ágost alezredest is. Storfert az alezredes (régi, hivatásos katonatiszt) így jellemezte: „Storfer Adolf a kommün alatt alattam szolgált és katonás, tisztelettudó, fegyelmezett magatartást tanúsított. Engem mint alezredes urat szólított meg." „Tény, hogy ő jobboldali mérsékelt socialisztikus elveket vallott, de mint tudományosan képzett (sokáig élt Németországban mint újságíró), philosophiával foglalkozó ember, elveit higgadtan, nyugodtan és inkább theoretikusan adta elő. Jelenlétemben soha nem volt [...] kihívó, sem nem fejtett ki agitációt, sőt velem szemben respektálta a tárgyilagos ellenvéleményt is." Az alezredes azt ugyan nem zárta ki, hogy a tisztek egymás közötti vitáiban Storfer esetleg tett „fenyegető kijelentéseket", de ő ilyeneknek soha nem volt tanúja. Jellemzése, mai perspektívából, hitelesnek látszik, s mentes a konjunkturális megbélyegzés szándékától. A Mózer Sándor százados följelentése nyomán indult nyomozás eredményeit összefoglaló Péry Jenő (a Budapesti m. kir. katonai Városparancsnokság munkatársa) 1920. július 17-i „összefoglaló jelentésében" érzékelte a vallomások közötti ellentmondásokat, s bár afelé hajlott, hogy Storfer csakugyan „kommunista" volt, végkövetkeztetése ez lett: „J[egyző]kö[nyv]ileg volna Storfer kihallgatandó, azonban bejelentett lakcíméről elköltözött." Az ügyet végül 1920. október 13-án a Budapesti Államügyészség zárta le, s kimondta: „A Storfer Adolf ellen folyamatba tett nyomozást a Bp. 101. §-ának 3. pontja alapján megszüntetem, mert bűnössége nem bizonyítható." Ezzel egy történet visszavonhatatlanul lezárult, mert maga az alternatíva bezárult. Azaz, a visszaintegrálódási folyamatot az 1919. augusztusi fordulat, az ellenforradalmi „rendszerváltás" megtörte. Horthy és a úgynevezett „különítményesek" hatalomra kerülése elől, tudjuk, Storfer Bécsbe menekült, és szimbolikus, hogy még 1919-ben a bécsi pszichoanalitikai egyesület tagja lett (vö. Giefer 2007). Pályája keretét és lehetőségeit ettől kezdve véglegesen egy külső, nem magyar kontextus adta meg. JEGYZET. Munkámat adatok azonosításával, könyvtári és levéltári dokumentumok másolásával stb. sokan segítették. Herendi László (Bp.), Tóth Tamás (Szeged), Labádi Lajos (Szentes), Perczel Olivér (Bp.), Ráczné Mojzes Katalin (Szeged), Cseke Péter (Kolozsvár) és Újvári Mária (Kolozsvár) segítségét külön is köszönöm. A történet szerző nélküli, névtelen szövegforrásai időrendben a következők: „A szeminárium botránya." Szenzációs sajtópör. Egyetemi hallgatók az esküdtek előtt. Előre (Kolozsvár), 1906. szept. 21. 81. sz. 1. Egyház elleni izgatás. Pesti Napló, 1906. szept. 21. 259. sz. 16. Izgatás az egyház ellen. Budapesti Hírlap, 1906. szept. 21. 259. sz. 12. Elítélt újságírók. Népszava, 1906. szept. 21. 223. sz. 6. „A papszakácsnő bűnei" és egyebek. Népszava, 1906. szept. 22. 224. sz. 9. A kolozsvári pártszervezet. Népszava, 1906. okt. 3. 233. sz. 8. A hitoktató. Népszava, 1906. okt. 6. 7. Tárgyalják az Esztegár ügyet. Előre (Kolozsvár), 1907. febr. 12. Tárgyalják az Esztegár-ügyet. Pletykák Szamosújvárról. Előre (Kolozsvár), 1907. febr. 19. Szamosújvár a bírái előtt. Tárgyalják az Esztegár-ügyet. Előre (Kolozsvár), 1907. febr. 21. Az Eszter-ügy ítélet előtt. Még titkosabb a tárgyalás. Előre (Kolozsvár), 1907. febr. 22. Nem vétkezett a pap. Az ítélet az Esztegár-ügyben. Előre (Kolozsvár), 1907. febr. 23. 92
