Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)

bemutatása miatt, fontos, mert egy jellegzetes emigráns összejövetelen Storfer maga is részt vett, s fontos a „főszereplő" miatt, aki nem más, mint a 20. századi forradalmi mozgalmak egyik megkerülhetetlen, emblematikus alakja: Lev Davidovics Trockij (1879-1940), Storfer ortográfiája szerint: Trotsky. A beszámoló november 17-éről van keltezve, a rendezvény, amelyről tudósít, föltehetően a 16-áról 17-ére virradó éjszaka volt. „Franciaországban, Németországban és különösen Svájcban sok-sok ezer orosz politikai menekült él", mondja Storfer. „Az egyetemi ifjúságnak meglepő magas százalékát teszik oroszok. A kis Svájcnak hat egyetemére pár ezer orosz lány és fiatalember van beiratkozva." Ezek némelyike, mint a leírásból kiderül, Storfer személyes ismerőse, „egy fiatal kémikusdoktort" például expressis verbis „ismerősünkként" említ. Föltehetően Trockij előadásáról is tőlük tudott.

A rendezvényt Zürich óvárosában, egy „korcsmának karzatos nagy tánctermében" tartották, ahol „csak egy üvegfal választja el a nagytermet a korcsmahelyiségtől". „Körülbelül 900 orosz gyűlt össze, hogy a neves forradalmár fejtegetéseit hallgassa." „A terem közepén nagy tömegben diákok, diáklányok, munkások. A teremnek az előadói emelvény mögött levő balsarkában egy elkülönített csoport van. Csupa munkás, a kifejezetten anarkistapárt hívei. Közelükben a híres Jüdischer Arbeiterbund néhány tagja." A cikk címe oroszokról beszél, de a leírásból kiderül, a jelenlévők összetétele ennél kicsit heterogénebb. Egy „kis csoportban" például „örmény diákok állnak", akik a „terroristapárthoz tartoznak", s egyikük, „egy elszánt képű, nagy hajú, szép ifjú" „népe egyik legelőkelőbb hercegi családjához tartozik". De van itt egy „Cléo-frizuráju lengyel lány", vagy egy - föl is szólaló - „Besszarábiából való zsidó munkás", aki „zsidó zsargonban beszél". Ez a vegyes összetétel persze érthető, hiszen ez voltaképpen az akkori Oroszország leképeződése. Storfer le is szögezi, „Oroszországnak [...] - a külön lengyel-, lett- és zsidó-párttól eltekintve - két nagy forradalmi pártja van: a szociáldemokratáké és az u. n. szocialista-forradalmároké." (Utóbbiakat, tehetjük hozzá, a történeti irodalomban ma „eszerek"-ként szokás emlegetni.) Trockijról a cikkből megtudjuk, hogy „fiatal orosz ember, aki az orosz forradalomban jelentékeny szerepet játszott". A „szentpétervári munkások vezetőségének tagja volt s a munkásságot ama nagy tömegsztrájkban, amely az első dumát eredményezte, vezette". A sztrájk után lecsukták, a „félelmetes hírű Péter Pál-erődbe, az orosz Bastille-ba" zárták, „ahonnan később Szibériába vitték". Szibériából „pár hónap előtt" sikerült megszöknie. „Most »pihen« egy kissé s mielőtt újra »munkához« lát, körutat tesz Európában, hogy a külföldön levő oroszoknak a forradalmi ügy jelen állapotáról referáljon."

Trockij előadása meglehetősen hosszú volt. Amennyire Storfer utalásaiból kikövetkeztethető, este 8, fél kilenc körül kezdhette, három órányi beszéd után tartott pár perc szünetet (hogy a teremben szellőztethessenek), s csak éjjel egy óra tájt fejezte be. (A nagyterem melletti kocsma már éjfélkor bezárt.) Az előadást vita követte, a program hajnali három körül ért végett. Hogy Trockij konkrétan mi mindenről beszélt, arra csak utalások vannak - sok órányi mondandóját értelemszerűen nem is lehetett egy rövid cikkben teljes egészében reprodukálni. Az elszórt utalásokból annyi bizonyos: az előadó azzal kezdte, hogy „összefoglalja az utolsó évek forradalmi mozzanatait. Ecseteli a munkásságnak az első, második és harmadik dumához való állásfoglalását." „Aztán beszél Trotzky a nagy sztrájkokról, az orosz munkásság hősi küzdelméről, a cárizmus brutális ellenforradalmáról, az igazi orosz hazafiak szövetségéről, a huligánokról, a pogromokról." A szellőztetési szünet után „Trotzky újra beszédébe fog. Elérkezik a harmadik dumához. Vázolja a jelen állapotokat." „Végre a forradalom feladatairól, a jövőbeli teendőkről beszél." Hogy Storfert mindez érdekelte, az bizonyos, hogy az előadásból milyen következtetéseket vont le, azt legföljebb sejteni lehet. Az egyik lehetséges következtetése a svájci, „zsíros" jóléthez való ambivalens viszonyához mérten sejthető meg. „Ez volna az a szabadság és jólét [utal itt a kocsmázó svájciakra], amelyet népe számára megszerezni törekszik a szomszéd teremben levő ezer

78