Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)
A Sansculotte-cikkek jellege nem is az Előre leleplező írásaival, hanem inkább a Jövendő Ibsen-esszéjével rokonítható. De tárgyuk és élményanyaguk nem független a szerző új helyzetétől, táguló, s egyben összetettebbé váló perspektívájától. Az, amit Párizsban, Zürichben és Bécsben tapasztalt, amire e nagy nyugat-európai centrumokban fölfigyelhetett, az egykori olvasók számára is érdekes lehetett, Storfer szocializációjának pedig már egy új stádiumát teszi megragadhatóvá, értelmezhetővé. S ha csak hozzávetőlegesen is, élete helyszíneiről és kulturális környezetéről is referál. Mi több, lokalizálhatóvá teszi, s időben is elhelyezi nagy személyiségtörténeti törését (aminek, nem mellékesen, messzemenő gondolkodástörténeti következményei lettek). 5 A Pesti Naplóban megjelent cikkei hol sűrűsödő, hol ritkuló, de egészében mégis egységes sorozatként állnak előttünk. Az első 1907. július 7-én jelent meg, majd gyors egymásutánban még kettő követte: július 14-én és 18-án, majd kis szünet után, augusztus 15-én még egy. Ezt szeptember 15-én és 29-én követte egy-egy cikk, majd október 2-án, 6-án, november 7-én, 10-én, 20-án, december 1-jén, 8-án, 25-én egy-egy. Ezt követően, mint látni fogjuk, nem véletlenül, egy több mint egy hónapos szünet következett. 1908-ban csak a február 9-i az első cikke, amelyet azután a február 22-i, 25-i, március 5-i, 8-i követ, majd, újabb szünet után, a sorozat május 21-én zárult. E cikkek egy részén a szerző megjelölte, hogy melyik városban, melyik időpontban írta szövegét - sajnos ezt az újságírói szokást nem kezdettől gyakorolta. (Igaz, némelyik téma nem is igen követelte meg ezt a helyhez és időhöz kötést.) így azt, hogy 1907 júliusában hol tartózkodott, inkább csak sejteni lehet. Július 14-i cikkének szerencsére van keltezése: Párizs, június 16. Nem lehetetlen tehát, hogy mind a júniust, mind a júliust mint turista, a francia fővárosban töltötte. Ismerkedett a számára új nyugat-európai miliővel. De október 2-án már Bécsből keltezte cikkét, rá egy hónapra, november 2-án azonban már Zürichben tartózkodott (amint az november 7-én közreadott cikke keltezéséből leolvasható). November 5-én, 17-én, 27-én, december 6-án és 22-én, majd 1908. február 3-án is Zürichből keltezte közleményeit. Ezt követően, egészen március 8-án megjelent utolsó svájci cikkéig, csak a „Zürich, február hava" keltezés szerepel. Utolsó, 1908. május 21-én megjelent írása viszont már május 20-áról s Bécsből van keltezve. Ez az időrend önmagában sajnos meglehetősen szaggatott, s a hiátusok miatt nem áll össze folyamatossá. De amíg Párizsban való fölbukkanása esetlegesnek látszik, addig Becs és Zürich szilárdabban cövekeli ki mozgását. Sőt az is kijelenthető, ennek az időszaknak zömét Svájcban töltötte. Egyik cikkének, A svájci nép szavaz (1907. nov. 10. 9.) nyitómondatából tudjuk, már 1907 májusában Svájcban volt. („Az első napon, amelyet Svájcban töltöttem - májusi vasárnap volt - szintén népszavazás volt Zürichben.") Párizsba, Bécsbe (s föltehetően máshová is, például Berlinbe) alkalmilag innen rándulha- tott át. Nem véletlen, hogy cikkei saját keltezése szerint is 1907. november elejétől 1908 márciusáig, vagy talán egészen májusig bizonyosan Svájcban tartózkodott. Ez az időrend egybevág azzal a más forrásból származó adattal, hogy az 1907/08. tanévben az Universität Zürich jogi karának hallgatója volt, majd 1908 őszétől az Universität Wien jogi karán folytatta tanulmányait (egészen 1911-ig). A Sansculotte-cikkek kronológiája és (részben) témája nyilvánvalóvá teszi, hogy Storfer öngyilkossági kísérlete, majd emiatt a nevezetes Burghölzliben való kezelése, amelyet a szakirodalom - egybehangzóan, de tévesen - 1909-re datál, valójában jóval korábban történt. Storfer minden valószínűség szerint vagy már 1907 decemberének legvégén (22-e után), vagy - ami valószínűbb - 1908 januárjában kísérelt meg öngyilkosságot, s közvetlen utána került be C. G. Jung (1875-1961) klinikájára. A januárt (vagy annak egy részét) 69
