Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)
beszámolójának többlete (s érdekessége), hogy - a többi beszámolóval ellentétben - utalt a vádlottak melletti enyhítő körülmények figyelmen kívül hagyására is. „Az ügyész megnyugodott az ítéletben, az elítéltek azonban semmiségi panaszt jelentettek be, mert a bíróság tekintet nélkül volt fiatal életkorukra és büntetlen előéletükre és nem alkalmazta az enyhítő 92. szakaszt." A Népszavának ez a Storferék melletti kiállása sejteni engedi, hogy Storfer ekkoriban csakugyan kapcsolatban állhatott a szociáldemokrata párttal. Ezt több minden meg is erősíti. A nagyváradi szocialisták A Jövő című folyóiratában például cikke jelent meg (1906. 8. sz.), s ebben még a Társadalomtudományi Társaságot is „balról" bírálta, kijelentve: „nincs és sohasem lesz jelentékeny polgári radikalizmus", a forradalmi munkásság erre nem számíthat. A Népszava 1906. október 3-i számának A kolozsvári pártszervezet című és kezdetű közleménye pedig konkrét munkakapcsolatról adott hírt. A Népszava e közleménye megírja, hogy: „A kolozsvári pártszervezet az idén is, miként az elmúlt években, a munkások művelődése céljából előadásokat rendez a következő sorrendben: [...] 3. Storfer Adolf. Történeti képek a XIX. század forradalmi mozgalmaiból: nyolc egymás utáni pénteken, az Újvilág helyiségében levő szakegyletben. Első előadás október 19-én." Az 1. és 2. helyen említett előadó dr. Kánitz Henrik és dr. Péterfi Tibor volt, mindketten doktori címmel, Storfernél tehát idősebbek és kvalifikáltabbak voltak. Szimptomatikus tehát, hogy a három előadás-sorozat egyikét a fiatal s még egyetemi hallgató Storferre bízták. S annyi bizonyos e hír alapján, hogy október 19-én, 26-án, november 2-án, 9-én, 16-án, 23-án, 30-án és december 7-én forradalomtörténeti előadásokat tartott munkásoknak. A Népszava közleménye arról is hírt adott, hogy az „előadásokon kívül vitaestélyek lesznek tartva, később meghatározandó tárggyal az építőmunkások szakegyletében (Deák Ferenc-utca 18.) négy egymás után következő hétfőn. Első vitaestély november 12-én. Az előadások kezdete pontban 8 órakor." A vitaestélyekkel kapcsolatban a közlemény neveket nem említ, így a Storferét sem, de alkatából következik, hogy valószínűleg ezeken is ott volt. Az 1906 nyarától 1907 tavaszáig tartó időszak Storfer pályájának izgalmakban bővelkedő, mondhatnánk „közéleti" periódusa volt. Elindult ellene (s szerzőtársa, Pártos Ervin ellen) egy másik sajtópör is, igaz, jókora késéssel, de megint az egyházellenesség vádjával. A második pörben inkriminált cikket, cikkeket, mint utaltunk már rá, szintén az Előre közölte - de még 1906 nyarán. A lap, névtelenül, előbb június 16-án, majd június 18-án hívta föl a figyelmet a „Jolbej-esetre", s annak mögöttesére. (Esztegár Gergely szamosúj- vári hitoktató felfüggesztette Jolbej Miklós szamosújvári gimnazista érettségijét - homo- erotikus impulzusoktól vezettetve.) Ez az „ügy", értelemszerűen, kényes, sőt kínos téma volt. A homoszexuális (mai idiómában: „meleg") pap, aki kiskorú diákjaival létesített szexuális kapcsolatot, s mai értelmezés szerint nemcsak a „szexuális zaklatás", de a hivatali hatalommal való visszaélés vétségét is elkövette, skandalum forrása lett. S mivel papról volt szó, az ügy - pró és kontra - az egyházi tekintély körül is forgott. Az ügy kipattintása az egyház tekintélye elleni támadásnak, „rágalmazásnak", illetve, a másik oldalról, az erkölcsi rendnek az egyházi monopóliumok ellenében is keresztülvitt helyreállításának számított. Storfer és Pártos álláspontja, érdemes erre fölfigyelni, sajátos kettősséget mutatott. A homoszexualitást nem bűnnek, hanem betegségnek tartották, a hitoktató ebből a helyzetből folyó „pedagógiai" ténykedéseit azonban élesen elítélték. Ebből a szempontból a június 18-i cikk címe és alcíme már önmagában is szimptomatikus. Kórházba! - mondja a cím, majd az alcím ez: A beteg pap bűne. Maga a cikk pedig azt mondja ki, hogy kötelesség „volt rámutatni arra a nyavalyára, mely bűnökbe sodorta a szerencsétlent. Betegsége nem bűn, nem a miatt kérünk büntetést. Azért csak kórház dukál, mi örömest kitörölnénk a büntető törvénykönyv rája alkalmazott paragrafusait." „Bűnös a pap azonban, mert 65
