Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - „Tudatos értelemmel rendbe tenni, amit az ösztön sugallt” (Lator Lászlóval beszélget Major László és Ménesi Gábor)

Illés Endre nevében. Végül minden tisztázódott, de Kanalas Béla ügye sokáig foglalkoz­tatta az irodalmárokat. M. G.: - Hogyan élte meg, hogy már induláskor kettétörték pályáját, s ez miképpen hatott alkotói törekvéseire, a versírásra, hogyan dolgozta ezt fel?- A legkevésbé az nyomasztott, hogy az Őserdőt betiltották, ezt természetesnek vettem, hiszen a fél magyar irodalmat betiltották, nem közölték, aki nem az elvárásoknak megfe­lelően írt. Másrészt akkor már benne voltunk a fordulat évében, és a Collegium szelleme is megváltozott, így nem ért meglepetésként. Sokkal jobban féltem attól, hogy nem kapok állást, netán börtönbe csuknak. Ehhez a létkérdéshez képest eltörpült, hogy nem jelenhe­tett meg a kötetem. Azt hadd tegyem hozzá, a rend kedvéért, amit sokszor elmondtam már, hogy az Őserdőt a makói József Attila Társaság, aminek egyik alapítója voltam, egyik irodalmi estje bevételéből finanszírozta. Megvan ma is a nyugta, olcsón vállalta a nyomda, ráadásul csak a szedést meg a tíz korrektúrát kellett kifizetnem. M. G.: - Jogos volt a félelme, hiszen Pesten nem sikerült állást kapnia.- Akkoriban az egyetem befejezése után be kellett menni a minisztériumba, egy bizo­nyos szobába, ahol megtudtuk, hogy hová neveznek ki. Az ott kapott papíron az szerepelt, hogy Vas megyébe mehetek, és csak általános iskolában taníthatok. Mégis nagyon boldog voltam, hiszen a Collegiumból való kizárásom után attól tartottam, hogy az egyetemről is kirúgnak. Azt, hogy állást kapok, el sem tudtam képzelni. Vas István megkérdezte tőlem a diploma megszerzése után, hogy hogyan tovább, mire mondtam neki, hogy megyek Körmendre. „Dehogy mégy Körmedre - válaszolta ő - neked itt a helyed Pesten, mindjárt felhívom Kardos Lacit." Kardos Pándi apja volt. Megpróbáltam Vast lebeszélni róla, de már elkéstem, és jól hallottam, amint Kardos azt mondta a telefonba, hogy Lator osztályidegen, az apja dzsentri földbirtokos volt, a Collegiumból kiebrudalták, a kötetét betiltották, jobb neki, ha néhány évre eltűnik vidéken. Mire Vas István elsötétült tekintettel azt mondta nekem, hogy igazad volt. Ennek is van folytatása, mert Kardos László 1956-ban, amikor összeta­lálkoztam vele, indulatosan elítélte a szovjet beavatkozást. M. L.: - A Körmenden töltött időszakról úgy nyilatkozott, hogy „gyógyító szanatóriumnak" érezte „az űzött vad pesti évek" után.- Igen, ez így van, a pesti idegbajos, szorongatott helyzetem után nagyon szerettem ezt az életszakaszomat. Ráadásul végül nem általános iskolába, hanem a körmendi gim­náziumba kerültem, úgy tudom most, hogy a Vas megyeiek jóindulatának köszönhetően. M. L.: - Milyen szellemi közeg fogadta a határ menti kisvárosban?- A körmendi gimnázium csodálatos volt, először is remek tanárok voltak, az egyik fizika-matematika tanárnő kisvártatva már a Közgazdasági Egyetemen lett oktató, egy másik tanár, Bajusz Sándor világhírű gyógyszerész-vegyész, akadémikus lett. Ráadásul az igazgató előtt, aki párttag volt, bármit mondhattunk, soha nem fordult elő, hogy fel­jelentett volna bennünket. Körmenden jöttem rá, hogy született tanár vagyok, s nagyon élvezem, hogy ott ül előttem huszonöt gyerek, akiket úgy kell tanítanom, hogy valahogy eljusson a fejükbe az, amit mondok nekik. Nagyon szerettek, most is hívnak az érettségi találkozóikra, és azt mondják, hogy én voltam a legjobb tanáruk. M. L.: - Hogyan tartotta fenn ez idő alatt a kapcsolatot a pesti irodalmi élettel, illetve annak képviselőivel?- Egyrészt rendszeresen kaptam munkát Kormos Istvántól, aki az egész hallgató magyar költészetet eltartotta. Az ő nevéhez fűződik többek között a Szerelmes kalendárium, 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom