Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - „Tudatos értelemmel rendbe tenni, amit az ösztön sugallt” (Lator Lászlóval beszélget Major László és Ménesi Gábor)

sorolja a bűneit, hallottam a hangján, hogy hazudik, és nem lehetett azzal félrevezetni, hogy gaztetteket követett el. Ekkor már lehetett tudni, hogy fel fogják akasztani, csak talán megígérték neki, hogyha ezt mind magára vállalja, akkor nem végzik ki. Ezt azért részleteztem, mert az egyik vád az volt ellenem Pándi szájából, hogy nem szóltam hozzá a Rajk-perhez, és nem ítéltem el Rajkot. ízlésem nem tűrte volna, még ha azt is gondoltam volna, hogy Rajk gonoszságot csinált, akkor sem jött volna ki a számon, hogy akasszák fel. Úgy gondoltam, hogy ilyet nem lehet mondani.

M. L.: - Szóba hozta az imént Domokos Mátyást és Fodor Andrást, akikkel több szálon is összekapcsolódott a sorsuk. Hogyan ismerkedtek meg, és később miként alakult a barátságuk?- Domokos szintén a makói gimnáziumba járt, eggyel fölöttem, mert a háború miatt évet veszítettem. Ott kezdődött a barátságunk, ő is tagja volt annak az irodalmi társaságnak, ahol én is gyakran megfordultam. Domokos leginkább a prózát szerette és ismerte nagyszerűen, beleértve a legfrissebb világirodalmat és a nyugati filozófiákat. Tőle kaptam ötleteket, hogy mit érdemes elolvasnom, Proustot például ő ajánlotta először figyelmembe. A líra terén viszont megállt Adynál és József Attilánál, én keltettem fel az érdeklődését a kortárs költők iránt. Nem tudom, addig olvasott-e egyáltalán Weöres Sándort, de az én hatásomra olyannyira beleszeretett, hogy később egész könyvnyi tanulmányt írt róla. Amikor az Eötvös Collegiumba kerültem, Domokos Szegeden járt egyetemre, többek között Bibó István tanítványa volt, akivel aztán Sárközi Mártánál újra kapcsolatba kerülhetett, Halász Előd is tanította, akivel később én is megismerkedtem. Mivel úgy is át lehetett kerülni a Collegiumba, ha valaki másutt kezdte a tanulmányait, csak sikeres felvételi vizsgát kellett tenni, javasoltam Domokosnak, hogy jelentkezzen át. Természetesen felvették, hiszen hatalmas tudásanyag birtokában volt. Közeli barátságba kerültünk Fodor Andrással, aki a Dunántúlról érkezett, és akkor már rendszeresen publikáló költő volt. Miután mindhármunkat kirúgtak, a Batthyány térhez közeli Székely utcában egy fűtetlen szobát béreltünk. Ma is előttem van - Domokos talán meg is írta valahol -, hogy amikor Fodor reggel felébredt, a haja deres volt. Tartós, nyugodtan mondhatom, halálig tartó barátság kötött össze bennünket.

M. G.: - 1948-ra készült el kötetnyi versanyaga, amely Őserdő címmel megjelenésre várt. Akkor létesítették a cenzúrára szakosodott Könyvhivatalt, s az ön kötete az elsők között volt, amit betiltottak. Úgy tudom, ebben Lukácsy Sándornak volt nagy szerepe, aki ugyancsak kollégista volt.- A Könyvhivatalnak Lukácsy Sándor volt az egyik igazgatója, de nem a főigazgatója, mert őt Vértesnek hívták, Lukácsy az irodalomért felelt, és az ő keze is benne volt abban, hogy betiltották az Őserdőt. Ha róla beszélünk, mindenképpen el kell mesélnem azt is, hogy 1956-ban vagy 1957-ben írt egy önéletrajzot, amiben leszedi saját magáról a keresztvizet, és elmondja, hogy milyen kártékonyán viselkedett korábban. Amikor később együtt játszottunk a televízióban, a Lyukasórában, nagyon jó barátságba kerültem vele. Említhetem még Falus Róbert esetét, aki szintén az egyik „hóhérom" volt, de ő is megtalálta a módját, hogy kiengeszteljen egy mondattal. Nem azt mondta, hogy ne haragudj, öregem, hanem átfogta a vállam, akkor már nem volt lába szegénynek, mert a vonat alá feküdt, és valami olyasmit mondott, hogy vagy mostanában, de kicsengett a hangjából, hogy sajnálja, ami történt. Ugyanezt viszont soha nem tudta megtenni Pándi. Nagyon tanulságos történet, hogy amikor Fodor Bandi már emlegetett Tilalmas ifjúsága megjelent, akkor felhívta Pándi, hogy találkozzanak. Pándi elkezdte sorolni neki, hogy „Bandi, neked nincs igazad, mert az nem úgy volt, ahogy te gondolod, mert akkor szükségszerű volt, amit tettünk", és Fodor csak lesunyta a fejét, s mondta, hogy de igen, az így és így volt, mire Pándi egyszer csak lecsapta a tollát, és kifakadt, hogy, „mondd, Bandi, tudod te, hogy mennyire féltünk". Szóval elképesztő, hogy ők félelmükben keltettek másokban rettegést.

45