Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - „Tudatos értelemmel rendbe tenni, amit az ösztön sugallt” (Lator Lászlóval beszélget Major László és Ménesi Gábor)

M. L.: - Az Eötvös Collegium és a Válasz mellett a harmadik meghatározó szellemi közeget az Ujhold nemzedéke jelentette. Kikhez kötődött leginkább közülük1- A Collegiumban szerveztek Újhold-esteket, és ha jól emlékszem, egy ilyen alkalommal ismerkedtem meg Nemes Nagy Ágnessel, akivel később több szálon is szoros kapcsolatba kerültem. Amikor már nem létezett a folyóirat, a hajdani újholdasok eszpresszókban találkoztak, a nagyhírű Darlingban meg a Stühmerben, utóbbiba akkortól jártunk, amikor a Darlingba már nem mertünk menni, mert úgy éreztük, hogy megfigyelnek bennünket. Majd eljött az az idő, amikor a Stühmerben sem találkozhattunk már, és ekkortól Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs Kék Golyó utcai lakásában jöttünk össze. Nem csak újholdas szerzők jártak azonban hozzájuk, hiszen ott ismertem meg Ottlik Gézát is, akinek egy sora sem jelent meg az Újholdban. De Jékely Zoltán is megfordult ott, aki emlékezetem szerint szintén nem publikált soha a folyóiratban. Noha úgy tartják, hogy az Újholdhoz a polgári írók, a Válaszhoz pedig a népiek tartoztak, valójában nem volt annyira éles választóvonal, mert a Válasz ban legalább annyi polgári író szerepelt, mint amennyi népi, Kormos István Katlan című zseniális verse pedig az Újholdban jelent meg. Ez sokkal inkább irodalmi találkozóhely volt, mint Sárközi Mártáé, kéziratban olyan műveket olvastunk, amelyeknek a megjelenésére a leghalványabb remény sem látszott. Ott kerültek először a kezembe Mándy Iván Előadó novellái, amelyekben érzékletesen leírja, hogyan éltek az írók a diktatúrában. Ott ismertem meg Kálnoky László Lázas csillagon című kötetét, amely csak 1957-ben jelenhetett meg, de Szabó Magda első regényét, a Freskót is ott olvastam először, annak se látszott esélye, hogy azt kiadják majd, de addig nem is tudtam, hogy Szabó Magda prózát is ír, hiszen ő költőként indult. Rajtuk kívül Nemes Nagy Ágnes verseit is olvastuk ebben a társaságban, és időnként Jékely is hozott műveiből.

M. L.: - Szabó Magda egy kedveskedő hexameterben bátorította önt a versírásra, amiből arra következtetek, jóban lehettek.- O is az Újhold köréhez tartozott, de gyakran alakult ki nézeteltérésük Nemes Nagy Ágnessel, ami azért nem akadályozta őket abban, hogy összetartsanak a nehéz időkben. Szabó Magdával először Nemes Nagy Ágnesék otthonában találkoztam. Később is megmaradt ez a barátság közöttünk, és Magda, amikor tehette, engem kért meg, hogy mutassam be új könyvét, beszélgessek vele. Volt az életünkben olyan időszak is, amikor különböző okokból kevesebbet találkozhattunk, olyankor leveleket váltottunk. Mindig rossz levelező voltam, keveset és kínlódva írtam, Magda viszont imádott levelezni; egyik levelét közlöm a Szabad szemmel kötetemben, abból is kitetszik, hogy ezeket ugyanolyan igényességgel alkotta meg, mint prózai műveit. Később megint gyakrabban találkoztunk, részben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia összejövetelein, amelynek mindketten alapítói voltunk.

M. G.: - Nemes Nagy Ágnest milyennek látta? Úgy hírlik, az önmagával szembeni kíméletlen maximalizmust másoktól is elvárta, s talán ezért is nehéz természetű ember lehetett.- Sokan nem is bírták a társaságát, mert kíméletlenül kritikus tudott lenni. E mögött az is ott lappangott, amit már nyugodtan elmondhatok, mert Lengyel Balázs is megírta, hogy Nemes Nagy Ágnes állandóan attól félt, hogy anyjához hasonlóan ő is meg fog bolondulni, van is egy verse, amelyben idegszanatóriumban van az édesanyja, elmeosztályon. Ha valaki nem tudja, amit most kifecsegek, akkor egy szót sem ért A szörny című verséből, amelyben arról ír, hogy egy szörny lakik benne, időnként előmerészkedik, és az „iszapban hentereg". De tudjuk, és azt hiszem, Lengyel Balázs meg is írta, hogy Nemes Nagy Ágnes olykor-olykor elvesztette az eszméletét, hogy úgy mondjam, a józan eszét, és, amikor ebből az állapotából feleszmélt, akkor fogta el az a félelem, amit ez a vers is köz41