Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Péter Márta: (azt mondom); mese; az idő bennem; lényi lényeg; (pillenéni); (és ott); mintha; tűnésben; várta (versek)
várta kilopódva sorsból önvédve, menekülve magába zárta magát és csendjében várta szótlanul várta, míg látott kifelé (mindig látott) míg akarta a sokrendű különiséget élet-éleket míg akarta a látást hallgatásba fojtva is, a fény meg törve pergett, és csontra hullva halottult a keménycsipke sors
/
