Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Zelei Miklós: A magyarok vére, Háry János Párizsban
Háry generális a De Gaulle repülőtérről igyekszik át az Orlyra. Onnan indul tizenkét órás útjára az Air France belforgalmi járata. Most akkor leróhatja háláját a művelt Nyugat. A hála. Mindegyre ez jár a fejében. Észre se veszi, amint a busz elindul, aztán újra a dühöngő tömegben szorong, egy kereszteződésben várakozik, megint előbbre jut. Legalább jár a szél, nézi a kivert ablakokat, és mélyeket lélegzik. Mire útlevelét meg repülőjegyét végre az Orly utaspultjára teszi, már nagy késésben vannak.- Szent Ilona francúz végszigetre! Siessünk! - csörteti kardját Háry János. - Ott nyaral jóbarátom Napóleon, a franciák császára, és Háryját várja. Aki meg én vagyok, és magyar ügyben járok. Igyekezzünk, igyekezzünk!- De hogy került ide, monsieur? Egy fiatal lány kérdezi ezt az utaspult mögül. Bámulja Háry János jegyét, útlevelét, mindkettőt rémülten lecsapja maga elé, és azután az útlevelet újra kézbe veszi, forgatja, nézegeti.- Háry János vagyok - amint már mondottam. - Huszárgenerális.- De miért nincs az útlevelében francia vízum?- Mert a Francia Császárság és a Magyar Királyság között nincs vízumkényszer.- Az nem lehet. Hol van a Magyar Királyság?- Arra - mutat keletre Háry János. - Két és fél óra repülővel. Lóháton egy pillanat.- Nem hiszem - mondja a lány. - A lábával megnyomja a riasztót, azonnal négy rendőr terem a pultnál. És nincsenek tekintettel paszomántos Háry generális csákójára, huszárkardjára, szép, selymes lódingjára, hanem karjánál és lábánál fogva viszik a zárkába, amikor a mademoiselle kezükbe nyomja az útlevelet:- Nem jó. Tizedik napja ül étlen-szomjan Háry János a sötétben. Talán el is felejtették már, amikor meghallja Mária Lujza hangját:- Szabad vagy, Hárym! Szabad! Vive la liberté! Az őr kinyitja az ajtót, Mária Lujza nyakába borul Háry Jánosnak, összevissza csókolja. A folyosó végén maga Napóleon, a franciák császára szalad, háromszögletű kalapjával dühösen püföli az őrök fejét. Mögötte a mademoiselle lobogtatja Háry generális uram útlevelét és jegyét:- Az első magyar, akit életemben láttam!- És mindjárt egy huszárt! - ölelgeti Mária Lujza Háry Jánost.- Szerencsés vagy, te lány! - csipkedi meg a mademoiselle pofikáját. - És Háry generális uramnak is nagy szerencséje vagyon! A Riviérára mentünk éppen, amikor megtudtuk, hogy itt van. Mondta is az én jó uram, a franciák császára, hogy megszabadítjuk Háry generálist, mielőtt továbbrepülünk. Háry János generális uram bokáját összecsapva megpengeti sarkantyúit, és így szól Napóleonhoz:- Na, édes egy komám, addsza a kulacsodat! Igencsak megszomjaztam a tíz nap alatt, amíg ebben förtelmes lyukban vendégeskedtem. Aztán előre! 7
