Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Fábián Borbála: Lapok Kecskemét történetéből
az alcime „független politikai napilap" lett, 1908-tól „függetlenségi és 48-as politikai napilap" volt. A Kecskeméti Lapok történetének egyik szereplője maga is történetíró volt. Homyik János ugyanis nemcsak Kecskemét főjegyzője, a város 1711-ig szóló történetének meg- írója (1711-ig jelent meg a monográfiájának negyedik kötete oklevéltárral), a Magyar Tudományos Akadémia tagja, hanem a Kecskeméti Lapok főszerkesztője, majd főmunkatársa volt. Neki is köszönhető, hogy az Archeológia Értesítő 1879-ben így dicsérte meg a lapot: „a »Kecskeméti Lapok« tudományos irányra nézve sok más vidéki lapjaink fölött áll. Politikai s szépirodalmi czikkek mellett tudományos dolgozatokat bővebben közöl, s e tekintetben különösen nemzeti műveltségtörténelmünk érdekeit szem előtt tartva, hasábjain a régészetnek kiváló helyet ad." 1870-ben a Budapesti Közlöny hasonlóképpen méltatta a lapot: „A KECSKEMÉTI LAPOKÉNÁL jobban egy vidéki lap sem fogja fel feladatát. Majd minden számában van történeti rajz a város múltjából, melyek új, nem ismert érdekes részleteket hoznak fel, úgy hogy magának a magyar történelemnek becses forrásai lesznek és melyek mindenkor kimerítő nagy leírások. így közölt csak nemrég egy rajzot a múlt századi városi villongások történetéről és közli most a kecskeméti zsidók történetét." A Kecskeméti Lapok megszületéséről minden nevesebb fővárosi és vidéki lap tudósított. A Vasárnapi Újság ezt írta: „Kecskeméten »Kecskeméti lapok« czímii ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap fog megjelenni október elejétől fogva. Szerkesztője Madarassy László leend, főmunkatársa pedig Homyik János, kinek neve a történetírás terén ismeretes. A felhívás a legtöbbet gyűjtőnek értékes arany ékszert ígér. A lap czélja az anyagi és szellemi előhaladás fejlesztése Kecskeméten. Óhajtjuk, hogy a fősúlyt a helyi érdekekre fektesse, miután ebben kitűnhetik, míg a szépirodalom ügyeit csak igen hézagosán képviselhetné oly helyen, hol nagyobb irodalmi és művészeti élet, műintézetek és egyletek nem igen vannak." A vallási élettel és az egyházi kérdésekkel kapcsolatos híreket is közölt a Kecskeméti Lapok. Ezek közül Miklós Péter kiemelten foglalkozik a lap első kiadója, Gallia Fülöp írásaival. Például Gallia a kecskeméti izraelitákhoz 1868-ban az izraelita kongresszusi képviselők választásakor mondott beszédet. A lap nemcsak ezt közölte, hanem számos más írást is a neológ irányzat támogatása érdekében. A kiegyezés után Magyarországon terjedő vallási mozgalom, a nazarénusok is említésre kerültek a lapban. A bűnesetekről, tűzesetekről, helyi pletykákról is hoz egy-egy példát Miklós Péter. A tizenkilencedik század második felének egyik fő városiasodási kérdéséről, a köz- világításról is olvashatjuk a Kecskeméti Lapok álláspontját 1894-ből, bár Miklós Péter nem említi, hogy a lap évtizedeken át cikkezett arról, hogy a jó utcai lámpavilágításra milyen kevés reményük van a kecskemétieknek. Az 1910-es évek várospolitikai kérdése a Nagy-Kecskemét eszméje mellett a lap a városi élet hiányosságaira is felhívta a figyelmet: közfürdő, a vízvezetékek hiánya és a sok szemét, a poros utcák. Művelődéstörténeti érdekességekről is olvashatunk a könyvben (mint például a „Finn vendég Kecskeméten"). Az 1890-es évek közepének legfontosabb eseménye az új színház felépítése volt. A millenniumi ünnepségekről szóló ünnepi számból nemcsak az ünnepségek helyi történetét emeli ki Miklós Péter, hanem azt is, hogy Opusztaszer, vagyis ahogy akkoriban hívták Felső-Pusztaszer birtokosaként Kecskemét az országos megemlékezések egyik központja is volt. Az új évszázad kiadóváltást is hozott a lap életében, a Tóth László-féle nyomdától az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. vette át a lap kiadását. Új periódus is kezdődött az újság életében, mert Kecskeméti Friss Újság címmel egy melléklapja is lett az újságnak. 126
