Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Kovács Krisztina: A „tágasság” otthonossága
teológus egyik legtöbbet idézett elképzelése szerint „az Isteni Gondviselésben a Gonosz és a Jó egyaránt részt vesz". A skandináv gondolkodó modelljében a Mennyből kiáradó Jó és a Pokolból eszkalálódó Sátán, az Istentől eredő Jó és az Embertől jövő Gonosz valójában ugyanaz, működésüket pedig az Isteni Gondviselés irányítja.73 A regény erre utaló legjellemzőbb mondatát a Sajnovics alakmásaként megtestesülő Raskovitz fogalmazza meg: „A pokol, atyám, itt van ezen a bolygón. Mert az nem más, mint maga a halálfélelem, s addig tart, ameddig evilági életünk. "74 Hász Róbert „aufklärista kalandtúrájában" a főhősök elmélkedései az intertex- tualitás szétszálazhatatlan hálójába szövődnek, ebben a rendszerben nem is az a különösen izgalmas, hogy a történetet a kor művészetének és tudományának ismert alakjai népesítik be. Sokkal érdekesebb, ahogyan a világot az olvasmányaikból leképezni vágyó fejedelmek, államférfiak, írók, tudósok beszélgetéseiből a felvilágosodás legfontosabb kultúrfilozófiai maximái kibontakoznak. A Bemard Le Bovier de Fontenelle legismertebb művét, a Beszélgetések a világok sokaságáról (Entretiens sur la pluralité des mondes, 1686) című munkát idéző Klopstock a saját tudósi karakterét a regényidőben folyamatosan kereső Sajnovics szellemi fejlődésének is fontos alakjává válik. „Amióta elolvastam Fontenelle könyvét, nem tudok úgy felnézni a Holdra, hogy ne jusson rögtön eszembe, vajon élhetnek-e ott emberek?"75 76 Sajnovics gondolkodásába a szintézis helyeként szolgáló Vardön, Swedenborg szférái mellett Fontenelle és Klopstock látomása is beépül: ,,[H]a Klopstock költői víziójának igaza van, és más bolygókon is virul az élet, az egész világmindenség egyetlen végtelen időfolyamban úszik, bolygóstul, csillagostul, naprendszerestül. "7b A kartéziánus fizika, a heliocentrikus asztronómia jeles képviselője, a felvilágosodás eszmeiségének alakítóira nagy hatást gyakorló Fontenelle szövege a dialógus műfajában közvetít ismereteket, élőbeszédében természetesen a filozofikus belső utazás szépirodalmi kifejezésének lehetőségeit is keresi: „Beszélgetéseimben egy hölgyet szerepeltetek, akit oktatnak, és aki még sohasem hallott beszélni ezekről a dolgokról. Úgy gondoltam, hogy ezzel a fikcióval még jobban kidomboríthatom a mű szórakoztató jellegét, és hölgyeinket is bátoríthatom egy olyan asszony példájával, aki semmit sem konyít a tudományokhoz, mégis megérti, amit mondanak neki, és világosan elrendezi fejében az örvényeket és a világokat. ”77 A Vénusz vonulása és a fontenelle-i diskurzus párhuzama még érdekfeszí- tőbb, ha megfontoljuk, hogy a „világok sokaságáról" szóló vitairat hősnője egy helyütt éppen a Vénuszról, a 18. századi tudományfilozófia érdeklődését izgalomban tartó bolygóról elmélkedik: Úgy van - feleltem -, de tudja, mitől ilyen szép a Venus messziről? Épp attól, hogy közelről nagyon csúf. Megfigyelték távcsővel, hogy a Venus tulajdonképpen a mi hegyeinknél sokkal magasabb és csúcsosabb és nyilván kopárabb hegyek tömege, és az ilyen felszín a lehető legalkalmasabb arra, hogy nagyon erősen, fényesen verje vissza a fényt."78 Bár A Vénusz vonulása harmadik része a tudományos expedíció megfigyeléseinek egzakt krónikája, a regény hősei a szent és a profán helyek közti átjárókban téblábolva keringenek az északi sötétségben. Tzvetan Todorov fantasztikusirodalom-térkép73 Emanuel Swedenborg, Angelic Wisdom about Divine Providence, transl. by William Frederic Wunsch, Swedenborg Foundation, New York, 1986, 294., 296. 74 Uo„ 305. 75 Uo., 170. 76 Uo., 239. 77 Bernard Le Bovier de Fontenelle, Beszélgetések a világok sokaságáról. Ford. Lakatos Mária, Bp., Magyar Helikon, 1979, 7-182., 9. 78 Uo., 91. 118
