Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Kovács Krisztina: A „tágasság” otthonossága
népszerű, filozófiai maximákkal is megtámogatott, de a posztmodern utáni irodalomértésben is relevanciával bíró etnospecifikus identitások kérdéseit is visszatükrözi.23 Hász legújabb prózája az utaztató, „próbatételes" kalandregény álruhájában fordul a mindenkori kisebbségi identitások megírhatóságának posztkoloniális narra- tívába is könnyedén ágyazható történéseihez. A Vénusz vonulása három fő fejezetre osztása (Utcák, Városok, Világok) nemcsak a pikareszk szerkezetéhez illően kézenfekvő és a kritikai észrevételek közt is rögzített térbeli tágulást érzékelni hivatott körülmény.24 Az alkotó munkáiban általában hangsúlyos „kisvilágok" ezúttal is mint a regionalitást markánsan kifejező általános reprezentációs stratégiák jelennek meg. A Sajnovics János nagyszombati szolgálati időszakával kezdődő történet első egysége, a Hell és Sajnovics peregrinációját előkészítő Utcák a kert metaforájának Hásznál immár hagyományos felbukkanásával jelöli ki játékterét. A Diogenész kertje vagy a Végvár „belső világok" folyosóit rejtő, az azok közt elvesző szubjektum ontológiai tapasztalatait kibontani hivatott jellegzetes términtázata, a labirintusba rendeződő, titokzatos fauna locusa ez esetben a zártságra, a kisvárosiasságra reflektáló belső monológban bukkan fel. A probléma e felfogása a mindenkori nemzeti kisebbségi létmódokra reagáló, általános érvényű megállapításként is olvasható: bár A Vénusz vonulásában mindez nem direkt programadásként, hanem a magánéleti választások és a közösségi identitás dilemmái finom szimbiózisában bukkan fel időről időre. Sajnovics, a tettvágytól fűtött fiatal tudós jezsuita a lelkesedését és felfedezői karakterét gúzsba kötő nagyszombati miliőben, az egyetem eldugott zugában, e közegben való otthontalanságának élményével szembesül: „Az is megfordult a fejében, hogy rajta kívül tán nem is tud más az épület mögötti területről, magáról áfáról sem, hiszen a túloldalról, a refektórium és a nyugati épületszárny közti sétányról egyik sem látszott. Talán nem is tartozott ahhoz a világhoz, amelyben évek óta növekedett."25 A fiatal tudós-pap lassan csordogáló napjainak a tágasság elérésének igénye, a szükségképpen kimozdulással, földrajzi helyváltoztatással járó szellemi kiteljesedés vágya adhat keretet: „A tudományos élet nem Nagyszombatban zajlott. "26 A tényleges utazással egybemosódó, víziókban megnyíló belső univerzumok Sajnovics elmélkedéseinek részeiként, a korábbi Hász-prózák belső monológjainak mintáit folytató betétekként adnak felismerhető hangot az új regénynek is: „A napfény villódzása a fa lombjai közt, egy ablakpárkányra röppenő rozsdafarkú madár fejbillentése, az esőcseppek egymást üldöző kicsi folyamai az üvegen, egy barát vagy tanár arcának hirtelen átalakulása az öröm, a meglepetés, a félelem hatására szavakkal pontosan körül nem írható érzelmeket ébresztettek benne: felismeréstöredékeket, melyek által, ha csupán villanásnyi időre is, fólsejlett egy ritkán érzékelhető, mégis létező másik valóság."27 A Hász-féle elbeszélések hősei az alkotás folyamatával élénken foglalkozó figurák: A Vénusz vonulása esetében a felvilágosodás természettudományos kihívásai, a csillagászati ismeretek bővülése, az égboltot fürkésző technikai eszközök fejlődése állnak az anyagról való emelkedés, a felfedezésre váró „lehetséges világok" bemutatásának hátterében. Sajnovics, nagyszombati felettesének, Páter Weissnek így fogalmazza meg a tudományos eredményekben is élen járó Jézus Társasága racionalizmus és 23 Bélák Henriett, Felmérhető-e a viláv? Evy sikertörténet természetrajza: Dániel Kehlmann. Forrás, 2008/3. 112-119., 113-114. 24 Papp, 2013, 95. 25 Hász Róbert, A Vénusz vonulása. Bp., Kortárs, 2013, 8. 26 Uo„ 27. 27 Ua. 109
