Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Alföldy Jenő: Kezdeten, végen innen és túl
Régóta ismeretes: mindig behatóan tanulmányozta a magyarság mondavilágban megőrzött, népmesékbe olvadt, ősrégi és honfoglalás utáni múltját. Érdeklődését kiterjesztette a néprajz, a népi kultúra tájegységenként megnyilvánuló világára. Fölismerte, hogy népünk és a világ megannyi peremhelyzetbe szorult népének sorskérdései, kultikus énekei számos párhuzamot mutatnak, miközben hihetetlen sokszínűséget csillogtatnak meg világszerte a kutatás és a műélvezet fényében. Az ötvenes évek közepe felé, amikor a fő hivatalok már nem tartották annyira „veszélyesnek" Bartók modernségét és Kodály hangsúlyozottan nemzeti jellegű, néplelket kifejező zenéjét, az ipari civilizációtól elzárt népcsoportok érintetlen folklórját s a vele kapcsolatos elméleti munkát, új világ nyílt meg számára. A modern kultúra vasfüggönyét is kiette lassan a rozsda; eljutottak Tornaihoz eredetiben és (részben saját) műfordításokban a nyugati irodalom, zene és képzőművészet alkotásai, afrikai, távol-keleti és amerikai hagyományokat is közvetítve. Régóta érlelődő irodalom- és művészettörténeti érdeklődése a növekvő ismereteknek köszönhetően egységes világszemléletté és esztétikai rendszerré, vagy legalábbis alkotói koncepcióvá állt össze. Összekapcsolódott ízlésében és az emberről szerzett tudatában az ősi és a modern. E két fogalom Tornai költészetének alfája és ómegája. Ez kapcsolódott össze önismeretének egyik legfontosabb elemével, a modern lélektannal, amely az ösztönvilág fölszínre hozatalát és elemzését, a fiatalkorában megismert s máig is versekre ösztönző erotikával és szexualitással együtt. „Az orgazmusnál - e halálból zsákmányolt / élettől - nincs nagyobb könyörület" - írja a kilencvenhez közeledő mester (Az orgazmusnál). Kiskorú gyerekként belénevelt vallásossága hamar fölcserélődött a mítoszok, távoli, addig ismeretlen vallási szertartások, a panteisztikus természetszemlélet iránti mohó érdeklődésére és a szerelemben megtalált szabadságélményére. A régiség és a népiség, a törzsi hagyomány, megtermékenyülvén a kor legmodernebb irányzatainak hatásaival, szilárd elrendeződésre jutott elméjében és lel- kületében. Segítette ebben az az ideológiai kényszerekkel szembeforduló, különféle műnemekben és műfajokban működő művészfiatalság, amelyet Budapestre költözvén a különféle fórumokon, a spontánul összeverődő, kávéházi társaságokban, szerkesztőségekben színházi, zenei és művészi tárlatokon és egyebütt megismert. A sok jó csengésű név közül Csoóri Sándorét emelem ki elsősorban. Az ő kettősük útja közös mesterekhez vezetett, Illyés Gyulához, Veres Péterhez, s ha nem is közvetlenül személyesen, inkább művek révén Németh Lászlóhoz, Kodolányi Jánoshoz, Féja Gézához és a nagy népi nemzedék más tagjaihoz. Tornai olyan gondolkodókat sem hagyott ki olvasmányaiból, mint a Csoórira is elementárisán ható Cs. Szabó László, Gombos Gyula, Borbándi László és e nagy esszéíró nemzedék más nagyságai. Az ötvenes évek közepe felé már nagyra nőtt a NÉKOSZ-ifjúság néhány kiemelkedő tehetsége, az élen a korán kibontakozó, költészetünkbe jelentékeny újdonságot, felfrissülést hozó Juhász Ferenccel és Nagy Lászlóval. A modernizált népdalok, balladák és népmesék mellett a magyar történelem elnyomottjaira emlékező eposz is született Juhász műhelyében a Tékozló országgal. A szocreál stílussal is szakító, mágikus elemekben gazdag mű nagyszerű78
