Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Csikós Gábor: „A megye területén a rémhírek özöne van”
Egy jászsági rémhír pedig azt állította, hogy Budapesten az egyik üzemben már volt próbaszavazás, de 350 emberből csak 15-en szavaztak a Népfrontra.60 Egy másik szerint a kommunisták a szavazóhelyiség mennyezetén fúrt lükön át figyelik, ki nem szavaz a Népfrontra, ha ez megtörténik, krétát szórnak rá, s amikor az urnához menne a szavazó, őt a krétapor leleplezi, hogy nem jó helyre adta a szavazatát. Ezért - szól a jászberényi ismertetés - a „kulákok" úgy szavaztak, hogy felírták a nevüket a szavazólapra.61 Talán ilyesféle félelem vezethetett oda, hogy „Budaörsön a katolikus és a református pap nyíltan a Népfrontra szavazott".62 Más hírek éppen a hatalomba jutott kommunisták tisztességét kérdőjelezték meg: Jászberény környékén elterjedt, hogy a koreaiaknak gyűjtött pénz nem jut el Koreába, hanem a „kommunisták teszik el".63 A rémhír korábbi társadalmi tapasztalatra alapozhatott, hiszen Jászdózsán a párt elnöke 34 ezer pengőt sikkasztott, és amikor számon kérték, azt hazudta, hogy a pénzt a szovjetek rabolták el. Őrizetbe vételekor azonban kiderült, hogy a pénzt a feleségének adta.64 Jásztelken a földmíves-szövetkezeti vezető „sorozatos szélhámosságokat követett el, és mint egy kiskirály úgy ült a község nyakán".65 Számos rémhír foglalkozott az oktatás ügyével is. Az oktatás megrendíthetetlen, központi helyet foglalt el a kommunista propagandában. A kollektív gazdálkodással a gyermekek jobb iskoláztatását ígérték, és annak az állítólagos paraszti műveletlenségnek a megszüntetését, mely a múltban őket az ügyvédek és hordószónokok prédáivá tették.66 Szép szólamaik ellenére az oktatás célja azonban világos: ahogyan a XIX. század nacionalistáinak, úgy a kommunistáknak is ugyanaz volt a céljuk: állami kontroll gyakorlása a gyermekek felett, amely a parasztoknak az iskolarendszerrel szembeni bizalmatlanságát67 csak tovább fokozta. Pátyon állandó volt a panasz, hogy a lakosság nem látogatja a „pártnapokat, így nem tud fejlődni politikailag, de a szabadföld téli estéket sem látogatják".68 Tökön esti iskolára csak nők jártak69: elképzelhető, mennyire idegenkedett egy parasztember, hogy iskolapadba üljön és tekintélynek rendelje alá magát, amikor egész életében arra törekedett, hogy egy gazdaság irányítója, független családfő legyen.70 60 JNSZML XXXV.41.b2 MDP Jászberény Járási Bizottság 1949-1953 - 215/1949 hangulatjelentés 61 MDP Szolnok Megyei Titkárságának iratai - 1949. V.5. 62 PML XXXV. 5. a MDP Budakömyéki Járás Bizottsága és alapszervezeti iratai 1949. V. 16. A választás kiértékelése 63 MDP Szolnok Megyei Titkárságának iratai - 1951. V. 29. 64 MNL JNSzML XVII. 18 A Jászdózsai Nemzeti Bizottság iratai (1945. augusztus 13.) 65 JNSZML XXXV.41.b2 MDP Jászberény Járási Bizottság 1949-1953 - 1949. V. 29. 66 Ö. Kovács, 2015: 40-42. 67 A téli időszakot leszámítva a gyér iskolalátogatás visszatérő panasz a XIX. században: „minden dorgálás ellenére apró pásztorságot vállalnak a gyermekek" - jelentette például a pátyi lelkész 1816-ban. (Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára G.21 Vértesaljai Kerület egyházlátogatási jegyzőkönyv. 1816. VI. 23.) Az iskola szerepe nem elhanyagolható ugyan az egyén életében, de nem is abszolutizálható ilyenképpen: sosem szabad megfeledkezni arról, hogy mindenki önmagát képezi már csak mindennapos interakciói révén (Rothbard, 1999: 3-11). Francia kommunista párttagokkal készített interjúk egyébként egyértelműen arra mutattak, hogy az alapszervezeti gyűléseket nem az ismeretgazdagítás, hanem a közösségi élmények miatt látogatták. (Derville - Croisat, 1999) 68 JNSZML XXIII. 798 a-1 Páty Községi Tanács üléseinek jegyzőkönyvei 1950. XII. 7., illetve 1951. V. 4. 69 PML XXXV. 5. a MDP Budakörnyéki Járás Bizottsága és alapszervezeti iratai 1949. IV. 27. 70 Farkas, 1990; Hofer, 1994; Mullahi - Dhimitri, 2015 69
