Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása
A summáslányok pontosan elmondják, mennyi fizetést (pízt) kaptak a munkáért, és mennyi kommenciót (píz helyett ennivalót): egy hónapra harminc kiló kenyeret, négy kiló szalonnát, három kiló babot, két kiló rizsát, öt kiló lisztet, tíz kiló krumplit, egy kiló sót. Azt is elmondják, milyen szállásuk volt, az egyik helyen üres, kimeszelt istálló, ott feküdtek két sorjával, a másik helyen meg a jószágokkal együtt, egyik oldalon a tehenek, a másikon a summások. Minden hajnalba a béresek ott a tehenek meg miköztiink takarították a ganét. Újkígyóson a lányok cselédlakásokban laktak. Ott volt a mi Margitunk is, minden nyáron, nagyanyánk elengedte. Az egész fizetését félretette, kelengyére gyűjtött. Egy gyönyörű fiatal lány fényképét látjuk a könyvben a Hazajövetel cím alatt. „A legszebb summáslány - mondja a kísérőszöveg. - Édesanyám, Németh Andrásné Dinya Eszter." Ismertem Esztike nénit időskorában. A mosolya megőrizte a fiatalkori derűt. Szegínyek vótunk, de csak megkerestük a két kezünkkel, ami kellett, pedig födünk se vót, semmink se vót. Mégis fenntartottuk magunkot. * 1945-46-ban sok endrődi család költözött a Dunántúlra a kitelepített svábok helyébe. Az endrődi piactéren kihirdették, hogy az eltelepülők házat is, földet is kapnak. A svábokat azért vitték el, mert tagjai voltak a Volksbundnak. Az endrődiek nem tudták, mi az a Volksbund. Kalász Márton sváb születésű magyar író Téli bárány című regényében olvassuk, hogy a dunántúli svábok énekelni-tán- colni jártak az egyesületbe, de a többségük nem tudta, mit akar a Volksbund, és milyen céllal alakult meg. A magyarok sírva és reménykedve jöttek el Endrődről. A remény nem sokáig tartott. Becsaptak bennünköt. [...] Németkéren is, Komlódon is (Dunakömlődön) nagyon rátelepítették a svábokra a magyarokat. Mikor ideértünk, üres ház alig vót. A legtöbb házba ott vótak a svábok, úgy néztek ránk, mint a kutyára... Sok helyütt a svábokat kihajtották, minket meg behajtottak. Volt, aki visszament Endrődre. De volt, aki maradt, és nekifogott, hogy az újonnan kapott földön boldoguljon: ez nagyon jó főd, olyan, mint otthon Kondoros. Mikor mán kicsit jobb lett vóna, gyiitt a Rákosi-rendszer, mindent be kellett szolgáltatni. [...] Akkor gyütt az, hogy be kell menni a kolhozba, be kell vinni a fődet. S amit talán nem mindenki tud: aki nem akart a téeszbe menni, az is jobban talált itt munkát, mint az Alföldön. Akkor épült Dunaújváros, ott sok kubikmunka vót, meg betonmunka, vezettük [el] a szennyvizet... A svábok eleinte féltek a magyaroktól, nehezen értették meg, hogy nem ők intézték az idetelepülést, hanem a kormány. Aztán jöttek az első vegyes házasságok, jött a közös munka, a magyar asszonyok megtanították a sváb asszonyokat, hogy kell az ablak alját megtapasztani lóganajos sárral; lassan átvették egymás szokásait, ételeit. Az itt lakók identitása kicsit bonyolult: A szüleim németek - svábok - mondta egy fiatalasszony. - De én kömlődi vagyok, nem is fogadok el mást. Itt születtem. Hogy a német anyanyelvet megkaptam, annak nagyon örülök, mert jobban boldogulok más országokban. De én magyar vagyok. 19
