Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 1. szám - Kabdebó Lóránt: A hangtalanság hangjai (Milyen kort jellemeznek Tőzsér Árpád „összes” versei?)

lehetőségeit, de éppen ennek fokozatos feladását, kicsinyessé alakulását mutatja fel, mint egy „Múzejumban". Miként azt az általam legfontosabb kötetének érzett Finnegan halála címűben fájdalmas öniróniával elmagyarázza. Ez az oktató-magyarázó hangnem a legsikerültebb korszakjellemző ebben a költészetben. Tehetetlenségünkre ébreszt, mégis ott élnek oktatásában az emberi nagyság lehetőségei. Egy másfajta elégia épülésének igényét táplálja ezáltal önmagába, és ezzel olvasóiba. Van lehetőség a lehetetlenség világában? A menekülés ezáltal válhat a „talán" kidalolásává. A hit benne él szövegében, de verse a kort mutatja fel, amely éppen ennek mond ellene. A túlélés - az általa értelmezett elégia - éppen ebben a feszültségben fészkeli meg magát. Ars poeticává, avagy csak a menedék reményévé. Mindenesetre gúnykacaj kíséri, amint jellegzetes hangnemévé alakul.

A köztesség, a kisebbségi függelem Tőzsér Árpád költészetében poétikus formált- ságot szervező erővé vált. Tematikai lefokozottsága nevet is szervezett köré: Mittel Ármin. Aki korát meghaladóan világtörténelmi figurává alakította önmagát: akiről, mint Euphorboszról beszélnek ebben a szöveguniverzumban. Dr. Mittel Ármin-Euphorbosz függelmében a hangtalanság hangjaira szolgál rá. Cselekvésélés emberi létezése helyett a függelem körülbeszéltségét hordozza létezéseként. A cseh és szlovák satuba fogott magyar, katolikus és protestáns függőségben kiszolgáltatottan pusztulásra készen tekint- get szerte. Mert ez a függőség csak egy kis példázat az időben szétterülő nagyvilágban, az eljátszott aranykort követő másodlagosság ezüstkorában. Valójában Mittel Ármin is, Euphorbosz is maszkjai - millió társaikkal együtt - annak a Tőzsér-Keplernek, aki kilátva ebből a függelmi rendszerből, átgondolva egyfajta teljes világ- és emberképet, mégis beleidomul ebbe a függelmi rendszerbe.

Kepleri tekintettel az Univerzum lényegét áttekintve hogyan lehet a túlélésre várva függő kreatúrákként vállalni ezt az ironikusan számba vehető életlehetőséget? Madách Prágájában élni Párizsa, de még Londonja nélkül is. Megrekedten. Az Euphorbosz-létbe zárva. És tudva, hogy ez nem is egyetlen költői megnyilatkozás formáltsága, de kora (kor?) költőinek kórusa (ő ironikusan így nevezi: „jalousionisták") egyben. Leírás és reprezentáció. Fájdalmas és ironikus társkereső jelenlét egy biztonságát veszítő világban.

101