Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Dobozi Eszter: „a természet zenévé szerveződik”
cóban.29 Valószínűleg nem véletlen az évszámok egybeesése. Azt jelzi, hogy a Bartók-zene természete oly intenzíven foglalkozatta a szerzőt, hogy más verseit is áthatja a zeneszerző műveinek és elgondolásainak ismerete. Mire jutunk, ha nem a versszakokból, gondolati egységekből indulunk ki, hanem a verssorok számából? A vendégszövegekkel és azok forrásmegjelölésével együtt a teljes mű 205 sor. Szilágyi Domokos Arany János műveinek vizsgálatakor alkalmazott módszerét követve (205x0,618=126,69) a 126. sorra terelődik a figyelmünk. Ez azonos a már elemzett 21. szakasz első sorával: „Tűz-víz-fóld-ég". Ha viszont mellőzzük például a vendégszövegek forrásának megjelölését /Máté: 7:6; (Lászlóffy Aladár)/ - ahogyan Szilágyi is mellőzte a Toldi előhangját, amely véleménye szerint nem tartozik a cselekményhez, valamint a dalbetéteket a Toldi estéjéből30 s 203 sornak vesszük a vers szövegét, a már ismert művelettel (203x0,618=125,45), bár nem egész számot kapunk, a 125. sor kerül elénk. Benne ezt olvashatjuk: „minden véges megalkuvás". Elhagyva a két vendégszöveget is, nem csupán a forrásuk megjelölését, 199 sorral számolhatunk (199x0,618=122,982), s ily módon a 122—123. sorhoz kerülünk, melyek így szólnak: „a végestől a végtelenségig / tudatos, ésszerű varázs Az egész mondatot keresve találhatunk rá a bartóki / Szilágyi Domokos-i ars poetica másik fontos tételére a 19-20. egységben, tehát az előző megközelítés szerinti 21. szakasz közvetlen szomszédságában: Rezdülj végig, a végestől a végtelenségig, tudatos, ésszerű varázs mert csak az igaz, ami végtelen, minden véges: megalkuvás." A közönséges földi halandónak a végtelenség elgondolása az emberi elme képességeit meghaladó feladatnak tetszik, nem úgy a végtelenre nyitott zsenialitásnak. A remekművekben megtestesülő arányok szerint építkezőnek. Az aranymetszést vizsgáló Lendvai Ernő - a matematikus Emst Bindelt idézve - jellemzi így a remekművek egy részében érvényesülő törvényszerűséget: „Az aranymetszés-osztódás következtében nincs különbség mikrokozmosz és makrokozmosz között, mert a legkisebb részben is az egész formája él tovább. Ez az osztódás a végtelenül kicsit és a végtelenül nagyot egyaránt lehetővé teszi."31 A 21. szakasz (más megközelítés szerint a 122-125. sorok által közrefogott rész) nem csupán azért fordulat a műben, mert itt jelenik meg a Bartók által vallott ars poetica („a természet zenévé szerveződik"), hanem azért is, mert innentől megváltozik a verselés. Míg a 21. szakaszig tartó részben, azaz a költemény nagyobbik felében a népdalszövegekre emlékeztető ütemhangsúlyos szakaszok váltakoznak az ugyancsak strofikus szerkezetet alkotó szakaszokkal, melyek hol szabadversformát adnak, hol a tagoló vers ritmusára emlékeztetnek, addig a 21. szakasztól eltűnnek a népdalszerű sorok, szakaszok, s - az utolsó négy versszakot leszámítva - a szabadvers és a prózavers lesz az uralkodó. Itt, a költemény utolsó harmadában a szöveg tartalma is megváltozik. A népdal- és zenei áthallásokat, az emigránslét, az alkotói magány viszontagságainak részletezését felváltják az elvont, művészetelméleti, illetve filozofikus gondolatok. Olyanok, mint az, hogy miként talál utat magának a gondolat a formai egyszerűsödés irányában. Olyanok, mint a megismerés lehetőségein végigpásztázó mondatokban megfogalmazottak. Ezek szerint a 29 I. m.: 70. old. 30 I. m.: 354-355. old. 31 Lendvai Ernő: Bartók dramaturgiája, Akkord Zenei Kiadó, 1993 (az 1964-es kiadás változatlan utánnyomása), 354. old. 102
