Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Fried István: Ady Endre és a szomszédos irodalmak

es években foglalkoztató halál - „esztétika"-ról elmélkedve a hozzá igen közelálló bécsi - századfordulós - modernségben könnyen fedezhetett volna föl párhuzamokat, mind a lírát, mind az epikát, mind a drámát tekintve (Hofmannsthaltól Schnitzlerig, Leopold von Adriantól Richard Beer-Hofmannig).54 Elhallgatása beszédes: a dekadenciához közelebb kívánja hozni Adyt, mint az az összehasonlítás után kitetszene. Ugyanis a „törékeny" sze­mélyiségnek megjelenése az Ady-versben nem feltétlenül a lírai én önvallomásaként olvas­ható, a versek egyes szám első személye egyáltalában nem bizonyosan a Krleza által felté­telezett költő-szubjektummal azonosítható. S bár a bécsi szerzőktől íratott le, meggondolá­sul idejegyzem, hogy az olvasó olvasása során éppen e heterogén, nem állandó, konfliktu­sokkal teli érzésvilágra döbbenhet rá, amelyet Mach a szubjektivitás jellemző jegyének határozott meg.55 Ez talán igazolhatóvá válik, ha úgy olvassuk el (például) A Halál rokonát, hogy közben oldalpillantásokat vetünk a fordításokra.56 Elsőnek megállapítván, ami ráné­zésre is kitetszhet, hogy Krleza mintegy értelmezése meghosszabbításaként prezentálja a horvát változatot, eltekint a formahűségtől, s mint volt róla szó, két strófát elhagy, míg Enver Colakovic ragaszkodik az „eredeti" strófabeosztáshoz, hiszen a szakaszok rövidített negyedik sorában lényegi közlendők tömörülnek: a följebb említett törékeny szubjektumra (és látására, megnyilatkozására) vonatkoztatható, érzelmi-környezeti, téri és idői jelzések. Amit Krleza elhagy, a vers beszélőjének önmagát szinte tükörben szemlélő, a „kísértetes" világba kivetítő, a vallomásosság érzelmi erejéről lemondó, inkább a korszakot átható han­gulat szubjektivitással „megemelt" beszéde, az egyes szám első személytől távolabbra szituált, a másra, másba gondolt, rálátott „állapot" mellé (vagy ellen?) „megélt", a deka­dens életérzéshez közeli „világ" szubjektivizálása. Krleza ezek szerint ragaszkodik a rejté­lyes én által szemlélt, Halál (nála kis kezdőbetűvel smrt, Colakovic természetesen a helyes­írásban is követi az Ady-verset) jegyében körvonalazódó vizuális élmény költőiségéhez, és ezt nem kívánja gyengíteni (erősíteni?) az énnek közvetlenebb jelenlétét tanúsító strófákkal. Lőrincz Csongor57 szerint Ady nagy kezdőbetűs írása az időtlenítés igényét sugallja, a föl­ismert vagy fölismerni vélt „fogalmiság" állandóságát, a lírai énnel állandó kapcsolatban létét, s a szimbólumoknak az én (Én?) perspektívájában történő elgondolását. Ez a fölvetés ugyan nincs a Krleza-fordítás ellenére, a horvát értelmező „kihagyása" azonban visszavon valamennyit az előbbi fejtegetésből, a halál (nála így) még akkor sem démonizálódik, ha a továbbiakban (és nem utolsósorban az egyenesvonalúnak kiegyengetett versbeszéd folya­54 Ingo Irsigler—Dominik Orth: Einfiihrung in die Literatur der Wiener Moderne. WBG, Darmstadt, 2015, 59-63. 55 Ernst Mach hatásáról a Jung Wien szerzőire Uo. 50-52., 54., 56., 90-91. 56 Király: i. m., I, 471M73. szerint Ady ebben a versében volt a leginkább »osztrák-magyar« költő. A vers előzményének, kontextusának tekinti Felix Dörmann: Was ich liebe című versét anélkül, hogy e másnál lelt adatot igazolná. A vers az osztrák poéta Sensationen (1893) kötetében jelent meg, az alábbiakban közlöm kivonatos nyersfordítását, hogy láthassuk, valójában mennyi mutat Ady felé. A kortársak hol Literaturgigerlnek, hol Nervenprotznak nevezték, hol az epigonok közt könyvelték el. Dagmar Lorenz: Die Wiener Moderne. Metzler, Stuttgart, Weimar 1998, 76. Szeretem a lázas, kar­csú nárciszokat vérpiros szájjal, szeretem a kínzó gondolatokat, melyek összeszurkálják a szíveket, szeretem a sápadtságot és a halványságot, az asszonyokat fáradt arccal, melyből égő jellel emésztő érzéki parázs szól (...) szeretem, amit senki nem választott, amit senkinek sem sikerült szeretni, saját ős-legbenső lényem, és mindent, ami különös és beteg. 57 Csongor Lőrincz: Endre Ady. = Geschichte der ungarischen Literatur, eine historisch-poetologische Darstellung, hg. Ernő Kulcsár Szabó, Walter de Gruyter, Berlin-Boston, 2013, 310-318. Lőrincz Ady szimbólumainak értelmezésekor Horváth János Ady s a legújabb magyar líra című könyvére (1910) támaszkodik. Kérdés, hogy Marót Károly korszerűbb szimbólumelemzésének felhasználásával módosult volna-e az értelmezés: A szimbólum történetéhez. Huszadik Század 1913, 2., 595-609. Adyról: 604., 606. Marót Adyt és Moréast együtt emlegeti. 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom