Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
Talán azért, mert önmagam világát vetítem rá a környezetemre, magamat sem tudom kívülről, mondjuk szociológiai szempontok alapján szemlélni, mondom. Nem tudom, hogy jövedelmünket, lakásunkat tekintve melyik társadalmi réteghez tartozunk, ott, ahol a személyes érdekeltség előkerül, elveszítem az egyébként működő társadalmi látásomat, másokról szinte pontosan meg tudom mondani, hogy milyen helyet foglalnak el a társadalomban. 16. A sorházi lakást, az otthonukat a rendszerváltás időszaka körüli gazdasági válságnak köszönhetik, mondja. Igaz, csak áttételesen, teszi hozzá a túlságosan is könnyednek szánt mondathoz. Régen volt, az egész történetre már nem is emlékszik. A történetben két szál kapcsolódott egybe, az egyikben biztos, várták harmadik gyermekük megszületését, érezték, ötüknek kicsi lesz a hatvankét négyzetméteres panellakás, váltaniuk kell. A másik szál ennél bonyolultabb volt. Emlékei szerint az infláció következtében a kötött fizetési részletek értéke folyamatosan csökkent, ezért az OTP akciót hirdetett, azok, akik a fennmaradt kölcsönüket kifizették, lakásaik teljes jogú tulajdonosai lehettek, sőt, azoktól, akik vásárlót is vittek a bankhoz, az OTP visszavette a lakást, így az új vevő jogosulttá vált a különböző kedvezmények igénybe vételére, ők maguk pedig ismét vásárlóként léphettek fel. Európának ezen a felén nemcsak az életfogytiglani börtön bizonyult, politikai elítéltek esetében, pár évnyinek, hanem adott pillanatban az egész életre való eladósodottság is, mondja. így kerültek a korábbinál tizennyolc négyzetméterrel nagyobb lakásba, újra eladósodottan, mondja. A Fáklya utcai lakásban hét évig laktak, Péter fiuk még ebbe a lakásba született, a születése után pár héttel költöztek a Vacsiközbe. Feltehetően az itteni sorházbeli lakás az, amelyiket utolsóként próbáltak a maguk képére formálni. 17. A kilencvenes évek elejére, ezt akkor is így láttam, az irodalmi folyóiratok világa a korábbiakhoz képest erősen felfrissült. Minden akkori nehézség ellenére történt ez, mondom. Nemcsak hogy új lapok jelentek meg, mondom, hanem a régebbieknél is szerephez jutottak a fiatal szerkesztők, az egyes irányzatok vezető személyiségei pár esztendeig figyeltek egymásra, s a többi irányzatra is figyeltek. Nem megkerülhető, hogy a lapok, egyáltalán az irodalom, az irodalom léthelyzetében alapvető változások történtek. A Kádár-rendszerben még tovább élt az irodalom hagyományos közösségi szerepvállalása, az író, ahogy Illyés mondta, afféle vízügyi hivatalnok szerepét is betöltötte. 42
