Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
7. Soha nem gondoltam rá, még gondolkodásom legrejtettebb zugaiban sem jelent meg egyetlen pillanatra sem ez a gondolat, csak most, az otthoni és az itteni terek egymásra vetítésekor tűnt fel, hogy a Vacsiközről épp úgy, enyhén északkeletről lehet megközelíteni a város főterét, ahogy otthon, a Petőházi útról lehetett megközelíteni a falu középpontjában álló templomot. Ennek a városnak a főterén, vagy annak közelében öt vallás temploma áll, az otthoni téren egy templom áll, mondom. Abban, hogy hol lakunk, az éppen adott lehetőségek közötti választáson, valójában az egyetlen adott lehetőség elfogadásán túl semmiféle tudatosság nem játszott szerepet, így véletlennek kell tartanom, hogy immáron negyed évszázada abból az irányból közelítem meg városunk központi jelentőségű terét, mint amilyen irányból korábban otthon mentem iskolába, templomba, moziba, vagy éppen a gyógyszertárba, merthogy ott is a központban volt minden. A távolság sem lehetett nagyobb ott, ha valami, akkor ez magyarázza, hogy miért fogadtam el azonnal a gyaloglást, mint a közlekedés számomra eleve adott módját. Azért, mert ebben a mintegy két kilométeres gyaloglásban korábban már szereztem gyakorlatot. Iskolába otthon mindig gyalog mentem, dolgozni a szerkesztőségbe a legtöbb esetben itt is gyalog megyek. Ha vásárolni kellett mennem még gyerekkoromban, akkor a leggyakrabban biciklire ültem, úgy mentem el. Most is előbb ülök biciklire, ha vásárolnom kell menni, mint amikor dolgozni megyek, úgy tűnik, nagy a beidegződések hatalma, mondom. 8. Lakásunk nem nagyobb, mint a szüleim által épített ház volt. Nem nagyobb, de talán nem is kisebb, mondom. Nem szélesen terül el, mint az otthoni ház, hanem fölfelé terjeszkedik, különösen azóta, hogy a tetőtér után a padlást is beépítettük. Otthon nagy kert volt, élőkért is, virágágyásokkal, itt picike előkertünk van, s valamivel nagyobb zöld tér a ház és a garázs között. Szüleim otthon, úgymond gazdálkodtak, annyira, amennyire egy házhoz tartozó kertben azt meg lehetett tenni. Sokat dolgoztak a kertben, krumpli, szőlő, zöldségek, gyümölcsök mind megteremtek ott. A mi kertünkben egyedül a még otthonról áttelepített szederbokor és az egyre terebélyesedő fügefánk hoz termést. A lakásunk nem nagyobb, s nem is kisebb, mint az otthoni volt. Az otthoni is kicsi volt, amikor mindenki otthon volt, az itteni is kicsi, ha a gyerekeink a családjaikkal hazajönnek, mondom. A mi lakásunk kényelmesebb, mint az otthoni volt. Bár a szerkezete nem bonyolult, a tér kihasználása mégis jobb, mint azé a házé volt. Mi a lakásunk fűtéséről gázkazánnal gondoskodunk, ha beállítjuk a hőmérsékletet, a kívánt meleg fogad bennünket akkor, amikor hazaérünk. A szüleim minden délután begyújtottak a 37
