Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
Idézem Baka István gondolatmenetét: „Nem véletlen az, hogy amikor még a Kincskeresőt sokfelé hívták, mindig az volt a tapasztalatom, hogy nem a városokban vannak érdeklődők, hanem a nagyközségekben. Ma ugyanis a nagyközségek töltik be azt a szerepet, amit a háború, én nem mondok felszabadulást, - amit a nagy háború előtt a kisvárosok töltöttek be, amiknek már volt egy önálló arcuk, volt egy tájjellegük, megvolt a boruk, megvolt a költőjük. Megvolt a lapjuk... "* A városi és a város környéki lét kulturális összefüggéseiről a Tapolca melletti Nemesvitán élő András Sándor a következőket írja: „Nem idillt akarok jelezni, hanem egy sokrétű életközösséget, amelyikben be lehet rendelkezni az elérhetőre, és ahonnét persze sok mindenért el kell menni. Az autó szükséges szerszám, a használata pedig egészen másféle, mint Budapesten. A postára is át kell menni a szomszédos Edericsre, bevásárolni Tapolcára, Gyenesdiásra, Keszthelyre... "** András Sándor sorait a Korunk 2016. januári számából idéztem, az irodalmi folyóiratokat tekintve ez a szám próbált először választ adni arra a kérdésre, melyet Kántor Lajos, a szám szerkesztője így fogalmazott meg: Hol él(j)ünk? Ezen a jelenségen is érdemes elgondolkodni. * Szekszárdi mise, Beszélgetés Baka Istvánnal. A beszélgetést Dránovits István készítette, Forrás, 1996. 5. 14-15. ** András Sándor: Milyen, Korunk, 2016. 1. 36. 6. Lehet, hogy itt most meg kellene állnom az emlékezésben, s hosszan kellene beszélnem arról, hogy ezerkilencszáznyolcvankilenc után mi minden történt ebben az országban azért, hogy az egyes településeknek önálló arculata legyen. Önálló arculata, még úgy is, hogy saját boruk, pálinkájuk legyen, főképpen pedig saját arculatuk, kultúrájuk. Nem véletlenül említem a bort, szakemberek megállapították, magam is írtam egy cikket ennek kapcsán, hogy a regionális gondolkodás, a saját értékekben való gondolkodás a legtöbb esetben először a bor kapcsán jelenik meg először, mondom. Nem állok meg az emlékezésemben, így most nem készítek leltárt arról, hogy hova jutottak az egyes falvak, városok önmaguk világának felépítésében, azt viszont megjegyzem, hogy Kecskeméten máig érzékelem a kulturális közösségteremtés jeleit. A Vacsiköz az irodalomba is bekerült. Sándor Iván Drága Liv című regényének egyik szereplője, Gábor a regény szerint a Vacsiközben született, a Patak utcában. A Patak utca tőlünk északra van, magam nem ismertem, a regény olvasása után kerestem meg, egészen apró, keskeny utca, kevesen fordulnak meg benne. Sándor Iván regényéből idézem a vonatkozó részeket: „A nevem: Szekér Gábor. 1938-ban születtem Kecskeméten. Az apám is ott született, az anyám is. Mindketten gimnáziumi tanárok 1936 óta. Földszintes házban laktunk. Az apai nagyszüleim házában, a Patak utcában. Nagy kertünk volt. Gyümölcsfák. Három sor szőlő. Hátul konyhakert. Nagyanyám burgonyát, borsót, babot, hagymát, paradicsomot ültetett. Ő kapálta. A szőlőt is ő metszette, ő kötözte...''* A terek Iván számára is, számomra is fontosak. Egyszer Pesten megmutatta a számára fontos tereket, ennek kapcsán, s a Drága Liv kapcsán írtam az egyik esszémben, egy számomra fontos kapaszkodót jelentő esszében, Ivánt megszólítva a következőket: 35
