Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Füzi László: A világ változása (III. rész)
kiszólt, s mondott pár mondatot arról, hogy mi történik odabent. A nővért tanítottam az egészségügyi szakközépiskolában, ezért amikor Pétert, az újszülött Pétert átvitték a gyermekosztályra, a tanítványom megmutatta a gyermekünket, mondom. Szép, erős újszülött volt. Unokáink születésekor Ágival úgy vártuk a fejleményeket a szülőszoba előtt, mint ahogy én vártam a gyermekeink megszületését az ő szülőszobája előtt. A nővérek az unokáinkat megmutatták nekünk közvetlenül a világra jöttüket követően. 29. Péter megszületése után három héttel új lakásba költöztünk. Már jóval korábban rádöbbentünk arra, hogy három gyermekkel a hatvankét négyzetméteren nem férünk el, így lázasan kerestük a lehetőségeket. Eldőlt az is, hogy a Vacsiközbe költözünk, egy sorházi lakásba, maga a lakáscsere azonban nem játszódott le Peti születése előtt. Emlékszem, amikor megmutatták a lakást. Nem hatvankettő, hanem nyolcvan négyzetméter volt, lent pici konyha, előtér, fürdőszoba, egy nagyszoba, terasz, a terasz előtt, leendő kertünkben építési törmelék, gaztenger. Fent az emeleten, a tetőtérben egy nagyobb szoba, egy kisebb, s egy fürdőszoba. Emlékszem arra is, hogy megálltam, s elgondolkodtam, tizenkét négyzetméterért újra eladósodunk, akkor úgy tűnt, ismét egy egész életre, mondom. Végigfutott rajtam a kérdés, mint ahogy párszor megtörtént, érdemes-e? A kérdést nem lehetett megválaszolni, döntöttünk, a kényszer vitt minket előre. Nem tudom érzékeltetni, mit jelentett egy háromhetes csecsemővel és két tíz év körüli kislánnyal költözni. Az élet napi folyását fenn kellett tartanunk, reggel a lányokat elvittem az iskolába, délután értük mentem, Ági Peti körül tette azt, amit tennie kellett, közben csomagoltunk, dobozoltunk, mondom. Kaptam kölcsön műanyag ládákat, a könyveket azokban és papírdobozokban cipeltük át, egy kisteherautóra pakoltuk fel a dobozokat és a ládákat, könyvtárosok és barátaink segítettek, mindennap más, de volt, aki végig, mindennap segített. A könyvek áthordását a valódi költözés előtt napokkal elkezdtük, az aktuális szombat-vasárnapra maradt a tényleges költözés, akkorra a pécsiek is megérkeztek. A könyveket a földszinti szobában halmoztuk fel, valódi könyvhegy keletkezett, a ruhák a fenti nagyszobába kerültek, műanyag zsákokban. Amikor vasárnap este magunkra maradtunk, Ágival egymásra néztünk, de nem tudtunk egymásnak semmit sem mondani. Nem tudtuk, hogy valamikor rendbe kerül-e körülöttünk minden. Nem tudtuk, hogy a pénz terén miképpen oldjuk meg azt a helyzetet, amibe kerültünk. Ősz volt, majdhogynem a tél eleje, az udvarunkat, a későbbi kertet nem használhattuk, sártengerré változott, garázst kellett volna építenünk, ezt a szerződésben vállaltuk, pénzünk nem volt rá. Ági reggelente a zsákokból öltöztette a lányokat, színek alapján vette elő a ruháikat, aztán én mentem velük, busszal az iskolába. 260
