Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Füzi László: A világ változása (III. rész)
A hetvenes és nyolcvanas években Erdélybe érkezőket megfigyelték, nem aludhattak a vendéglátójuknál, szállodába kellett menniük, most meghirdetett estünk volt Kolozsváron és Marosvásárhelyen, becsülendő közönséggel, köztük számos kiváló íróval, én a közönség sorai között ülők közül legjobban talán Szabó Gyulának örültem, mondom. A sátán labdái című történelmi regényfolyamát a kötetek megjelenésének ideje szerint olvastam el. Ennek a történelmi montázsregénynek a folyama a tudat alatt hathatott erre az írásra is, mondom. Hathatott, de más is hatott, mondom, most Vas István emlékezéseinek nyugodtan terjengő köteteit említem meg. Kolozsváron Fodor Sándorban nemcsak a Csipike szerzőjét láttam, hanem Az egy nap - egy élet című könyv szerzőjét is, a könyvből emlékeztem fiatalon meghalt leánya siratására. Bálint Tibort később ismertem meg, a Zokogó majom nagy olvasmányélményem volt. Most is, mint mindig, örültem, ha olyan írókkal találkoztam, akiknek a könyveit nemcsak olvastam, de azok hatottak is rám. Szilágyi István volt a házigazdánk, s Lászlóffy Aladár, Király László, Mózes Attila. Nagy Máriával, Szilágyi Domokos élettársával is találkoztunk. Szilágyi Istvántól ott kaptuk meg az Agancsbozót című könyvét, most látom, a dedikáci- óban a hosszabb ajánlást akkor is csak ígérte, mint ezerkilencszázhetvenhatban, Szegeden, a Kő hull apadó kútba című regény dedikálásakor, ezt a hosszabb ajánlást még mindig csak ígérte, majd a Hollóidő első oldalára íródik meg, egy évtizeddel később, a regény szövegére való utalással. Később Szilágyi Istvánék is jöttek Kecskemétre, emberileg nagyon közel éreztem őket magamhoz, mondom. Marosvásárhelyen Markó Béla, Gálfalvi Gyuri, Kovács András Ferenc fogadott bennünket. Markó Bélával és Gálfalvi Gyurival már találkoztam itthon is, Miskolcon szerepeltek, másnap pedig már Szegeden, Baka Istvánéknál, így Kecskeméten felültem a Miskolcról Szegedre menő vonatra, s elindultam megkeresni Bélát és Gyurit. Két-három kocsi után meg is találtam őket, Gálfalvi Gyurit akkor ismertem meg. Az állomásról Markó Bélával és Gálfalvi Gyurival Baka Istvánékhoz mentünk, a Kincskereső szerkesztőségébe, Ilia tanár úr mellett ott volt már Mandics György is Temesvárról. A temesvári forradalomról írott vaskos regényét olvastam, írtam is róla. Mindezzel az akkori idők gazdag szellemi mozgását szerettem volna jelezni, mondom. 18. Emlékszem a kilencvenegy februárjában Szilágyi Istvánéknál eltöltött szombat délutánunkra. Hiába a már annyit emlegetett huszonöt év, ami van, amikor huszonnégy, máskor pedig huszonhat, ez teljesen mindegy, maguk az akkori idők voltak fontosak, mondom. 254
