Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Füzi László: A világ változása (III. rész)
9. A történelemnélküliség állapotát a legpontosabban Grendel Lajos fogalmazta meg a nyolcvanas évek első felében írt regényeiben, az Éleslövészet, a Galeri és az Áttételek című regényekben. A nyolcvanas évek első felében, mondom, akkor, amikor a magyar irodalom nagyobbik része még a történelemről szólt, s a közvetlen cselekvés lehetőségét kereste, Grendel regényeit, akárcsak az elbeszéléseit, többször elolvastam, de soha nem a történetet kerestem bennük, így azt sem tudom elmondani, hogy miről szólnak, csak olvastam őket, s elvoltam bennük, mondom. Most már tudom, hogy nemcsak az iróniája, az elbeszélő személyével és önmagával folytatott finom játéka kötötte le a figyelmet, hanem a történelemhez való viszonyulása is. Az, hogy megmutatta, az a világ, amelyikből jött, nem került kapcsolatba a történelemmel. Ezt tapasztaltam otthon én is, mondom. A történések hiánya magyarázhatja, hogy az olvasmányaimba szinte belemenekültem, ami azokban történt, volt olyan érdekes, mint ami az engem körülvevő világban történt meg, mondom. Grendel első regényéből, az Éleslövészetből idézek két bekezdést. Az első: „Az elbeszélő különösen azokat a regényeket gyűlöli, amelyekben történik valami, azt a látszatot keltve, mintha a valóságban is történnék valami, holott minden megtörtént már, s ami ebből újra megtörténik, az már csak a megtörténtek paródiájaként viselhető el ideig- óráig." A második: „Az elbeszélő apja, aki ennek az írásnak talán az egyetlen igazi hőse lehetne, egy alkalommal a következőket mondta: »Bármit gondoljunk is a megmaradásról, csupán távolról és közvetve tehetünk valamit. Időben is, térben is túlságosan messzire kerültünk a rengés középpontjától. De semmit nem tenni... Kinyilatkoztatást tehát senki se várjon az elbeszélőtől. Legföljebb annyit állapíthatunk meg (nem vigaszul), hogy szerencsére elmozdulnak még néha a képek a falon, s az ember idővel mintha megtanulna lassan a levegőben is járni.«''* * Grendel Lajos: Éleslövészet, in: Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek. Csehszlovákiai Magyar írók, Madách, Bratislava, 1986, 71., 84-85. 10. Visszatérő kérdésem, vajon mi indítja el a történelmi jelentőségű változásokat. Az emberek ebben az összefüggésben nyilván nem megkerülhetők, mondom, főképpen akkor nem, ha időben és térben jól körülhatárolható eseménysorról van szó, olyan eseménysorról, amelyiknek pontosan meghatározható helye és ideje van. Ezt a történetsort a benne részt vevő emberek viszik végig, a tér és az idő által rájuk kiosztott szerepek szerint, mondom. De hol és mikor kezdődik az a mozgássor, amelyik a történelem leírható eseményeihez vezet majd, ki és mi indítja el a mozgásoknak azt a láncolatát, amelyik egyszer csak konkrét történéseket vált ki?, kérdezem. 249
