Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Halmai Tamás: Egyenként számolni a szavakat (Beszélgetés Báthori Csabával)

mutatkozik Krisztus és Héraklész és más görög félistenek... és engem mind jobban nyűgözött a nem kizárólagos istenszemlélet összetett, pogány és emberi tartalmakat összebékítő természete. Goethe egyik öregkori levelében azt mondja, ő a hüpszisztáriusok vallásával rokonszenvezik, akik minden örökölt hithagyományból kiszemelgették a legszebb tartalmakat, és mindegyiket tisztelni tudták ebben az összebékített alakban. Rám erősen hatott a görög istenvilág, annak is némely évezredeket túlélt alakja (Ikarosz, Orpheusz, Odüsszeusz), és néha úgy rémlett, itt a budapesti nagykörúton ugyanúgy találkozhatom Héraklésszel vagy a szirénekkel, mintha Homérosz idejében élnék. Megdelejeztek, mit tagadjam, Dibeliusék, Bultmannék és az összehasonlító teológia lángelméi, és egy idő után minden kultúra meséit rokonként tudtam látomásaimban elhelyezni. Minden egyes figura, hasonlat vagy minta költői „nyersanyagot" vetett elém, és, mondjuk, Héraklész mítoszának minden egyes eleme modern rejtelmekkel telítődött számomra. Hinni kezdtem, hogy akár egy pillangó tarka szárnyának rebbenése az egyik földrészen földrengést válthat ki egy másikon, és ez hatványosan érvényes a történeti-mitológiai alapesetekre. Jaj, de hová is vetődünk, micsoda ősi, időrágta álmokba és másvilági hétköznapokba... Úgy tűnik, én egész életemben héroszokat és démonokat, sárkányokat és negyed- és félisteneket néztem. Pedig... pedig csak magamba néztem, és ez a figyelem hozta létre költészetemet, ezt a robbanékony szomorúságot.

244