Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Orosz László: Két filmes vallomás (Katona József nyomában; Kettőség az életemben)

Kettősség az életemben

Eljutottam abba a korba, amikor az ember már szívesebben emlékezik, mint tervez. S ahogy az emlékeimet rendszerezni próbáltam, rájöttem, hogy az életemet szinte kezdettől fogva mindvégig jellemezte valamiféle kettősség.

Az Alföldön születtem, Csépán, Szolnok megye déli részén, de a szüleim mind a ketten a hajdani Bereg megyéből valók, és a szüleim szülőföldje valamiképpen nekem is szülőföldem volt. A gyerekkori élményeket egyformán gyűjtöttem Csépán és a hajdani Beregben, az akkor Csehszlovákiához tartozó Barkaszon, apám szüleinek a falujában, meg Izsnyétén, anyám szüleinek falujában. Életemben az első város, amelyet kisgyermekként megismertem, az nem a Csépához közel fekvő Csongrád, Kecskemét, Szolnok vagy Szentes volt, még csak nem is Budapest, hanem Munkács. Meg Beregszász.

Hogy Munkács és Beregszász volt a két meghatározó város, azt is jelentette, hogy történelmi élményekkel töltődtem föl már kisgyermekként. Mert Munkácstól elválaszthatatlan az, hogy a Vereckei-szoroson leereszkedő honfoglaló magyarok itt értek ki a síkságra. Elválaszthatatlan a munkácsi vár látványa, Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc. Ez a föld tele van Rákóczi-mondákkal. Esze Tamás a Lengyelországban Rákóczitól kapott zászlót Tarpa után, 1703 májusában a beregszászi templom előtt bontotta ki. Ez volt az a híres, Cum Deo pro Patria et Libertate feliratú zászló.

A történelem ott volt a család hagyományaiban is. Az egyik anyai dédapám, aki nagyapámhoz hasonlóan református lelkész volt, a szabadságharcban a Bocskai-huszároknál tábori lelkészként szolgált. A családi hagyomány szerint azért maradt élete végéig falusi pap, mert 1849 után őt is üldözték. Ugyan nem börtönözték be, mert a vizsgálóbíró, akinél jelentkezett, az azt mondta neki: „Tiszteletes úr, egy darabig még bujdosson, mert még olyan időket élünk." így került dédapám Nagylónyára, s lett a Lónyay családnál nevelő, majd később a település lelkésze. Amikor aztán később, már 1867 után, városokba is hívták, már nem volt hajlandó Nagylónyától megválni.

Orosz László irodalomtörténész (1925-2016), középiskolai tanár, a Katona-kutatás legjelentősebb alakja. Magyar-latin-könyvtár szakon végzett az ELTE-n, és jogelődjében, a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Hamarabb szerzett bölcsészdoktori címet, mint tanári oklevelet. A felvilágosodás korának magyar olvasóközönségéről írott egyetemi szakdolgozatát változtatás nélkül elfogadták doktori értekezésnek. Az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt az elmúlt rendszer nem halmozta el ugyan kitüntetésekkel, de a szakma abban az időben is a legjobbak között tartotta számon. 1986-ban, nyugdíjba vonulásakor Apáczai Csere János-díjat, 1995-ben Pilinszky-díjat kapott. 1992-ben irodalomtörténészi életművét kandidátusi fokozattal ismerték el. 1994-ben Kecskemét díszpolgárává választották. Az itt olvasható visszaemlékezést 73 éves korában, 1998-ban rögzítette a Kecskeméti Televízió. Kecskemét tudós tanára címmel került adásba, Kriskó János szerkesztő portrésorozatának egyik epizódjaként. A szöveget gondozta és közreadja Kriskó János.

104